Szemészet, 1949 (86. évfolyam, 1-4. szám)
1949 / 1-4. szám
12 utak sohasem fúrják át merőlegesen a selerát, hanem mindig ferdén elnyúlva haladnak át a sclera állományán. Egymásután többször is oszlanak T alakban, miáltal méginkább biztosítják a záródást (összenyomást) a sclera kifeszítése, illetve a rendesnél nagyobb belső szemnyomás esetén. A lefolyó ágak eme topographiai sajátságából kétségtelen, hogy a Schlemm-csatorna lefolyása épen olyan biztosított* mint a plex. cil., vagy a chorioidea kifolyása és a rendesnél nagyobb szemnyomás esetén akkor is elzárulhat a levezető utak összenyomása által a Schlemm-csatorna forgalma,, ha az íris gyökere teljesen szabadon hagyja a csarnokzugot. Leleteim alapján a Schlemm-csatorna nem látszik olyan nagy fontosságú lefolyás! útnak, mint azt a korábbi vizsgálók általában felvették. Azt a jelenséget, hogy készítményeim egyikében sem telt meg a Schlemm-csatorna, sem az artérián, sem a vénán keresztül történő injectió által, úgy magyarázom, hogy az összes erek hirtelen való megtelődése feszítő (nyújtó) hatással volt a sclerára. és már ez is elég volt a Schlemm-csatorna lefolyó útjának elzáródására. A topographiai helyzet és ez a kísérleti tapasztalat egyformán arra mutat, hogy a Schlemm-csatorna lefolyása is amaz általános labilis egyensúlyi helyzet hatása alatt áll, mely a szem összes lefolyó útait jellemzi. 7. Felszívódási kísérletek. A csarnokvíz lefolyásának tanulmányozására többen végeztek felszívódási kísérleteket állati és emberi szemeken (Nuel Benőit, 1900; Erdmann, 1907; Seidel, 1921). Nem akarom itt ismételni eme kutatók leírásait, melyek sok tekintetben eltérnek egymástól, sőt ellene mondanak egymásnak, hanem mindjárt rátérek a saját vizsgálati eredményeimre. Kísérleteimben a felszívandó anyagot mindig az elülső csarnokba vittem be, mert minden eddigi kísérleti és klinikai tapasztalat arra vall, hogy a csarnokvíz főleg az elülső csarnokból szívódik fel, akár a
