Szemészet, 1944 (80. évfolyam, 1-2. szám)
1944-10-01 / 1-2. szám
13 1916-ban is csak azért, hogy egy nagyjelentőségű ülés lefolyásáról értesítsen. A háborúban szerzett orvosi tapasztalatok megbeszélésére és mielőbbi kiaknázására ugyanis több külföldi egyesület hadiülést rendezett. A sebészek Berlinben, a belgyógyászok Varsóban tartottak ilyen kongresszusszerű összejövetelt, ahol az aktuális problémákat megvitatták. Grósz Emil kezdeményezésére a M. Sz. E. a szemészeket Budapestre hívta össze hasonló ülésre, melyet 1916. június 11-től 18-ig tartottak. Amint a beszámoló írja: „A hadigyűlcs megnyitására az I sz. Szemklinika tantermébe nagy közönség gyűlt egybe. Különös tényt adott a gyűlésnek Auguszta főherczegasszony jelenléte, aki udvarhölgye, Majthényi Anna kíséretében pontosan 9 óra 15 perckor megjelent. A lépcső alján József íőherczeg helyettes udvarmestere, Révay báró, a M. Sz. E. elnöke, Grósz Emil és titkára, Liebermann Leo fogadták. Az előcsarnokban Hazai Sámuel br. honvédelmi miniszter, Sándor János belügyminiszter és Jankouich Béla vallás- és közoktatásügyi miniszter, valamint a székesfőváros polgármestere, Bárczy István dr. és Budapest katonai parancsnoka, Bogát István dr. altábornagy üdvözölték.“ Az államtitkárok és magasrangú katonaorvosok nagy csoportja mellett számos külföldi szemészprofessor jelent meg a szövetséges országokból. Grósz Emil megnyitó beszéde után kezdetét vette a tudományos ülés-sorozat. Az előadók között Kirchner (Berlin), Scholtz Kornél, Grósz, Wessely (Würzburg), Henker (Jena), Majewski (Krakkó), Liebermann, Holzknecht (Wien), Krückmann (Berlin), Adam (Berlin), Hertel (Strassburg), Blaskovics, ifj. Imre, Dimmer (Wien) neveit olvashatjuk. A kongresszussal kapcsolatban hadikiállítás is volt, a külföldi vendégek részére pedig programmszerü látogatásokat és fogadásokat rendeztek. 1917-ben ismét nem jelenhetett meg a Szemészet. A rákövetkező évben is csak egy Rendkívüli szám látott napvilágot, amely csaknem kizárólag a háborús szemsérülésekkel és szembetegségekkel foglalkozik. Grósz Emil beszámol benne az I. Szemklinika háborús működéséről (1915—1917). Tudomásunkra jut, hogy mindjárt a háború kezdetén 3 tanársegédnek és 6 gyakornoknak kellett hadbavonulni. Mivel a hadvezetőség 60 ágy fenntartását kérte a katonai sérültek részére, a klinikai ágyszámot 80-ról 100-ra kellett felemelni, hogy a polgári betegek legalább valamennyire elhelyezhetők legyenek. Ennek ellenére állandó zsúfoltság volt a klinikán. De nemcsak a klinikák és a többi szemintézetek, hanem a hadikórházak szemosztályai is folyton tele voltak, hiszen a kárpáti nehéz harcok idején nem egyszer 3000 sebesült is érkezett naponta, s közöttük tekintélyes számú szemsérült. Végül is a Haller-utcai 700 ágyas szemkór
