Szemészet, 1942 (78. évfolyam, 1-2. szám)

1942-06-01 / 1. szám

34

Hozzászólások:

Kaáli Nagy György.

Györffy István: Megemelíti és színes fényképen bemutatja egy esetét, amely Németh második esetéhez hasonlóan klinikailag szintén abscessusnak látszott, s amely a szövettani vizsgálat alapján sarkoma spinocellularenak bizonyult.

5. Váry István: Meiban mirigy rák esete.

69 éves nő. Anamnézisében 18 és 5 évvel ezelőtt jégárpa-műtét a jobb alsó szemhéjában. Most ugyanott mogyorónyi, göbös, közepesen keménytapintatú, fájdalmatlan, bőrrel össze nem kapaszkodott daganat van. Szövettani lelete: a daganat részben egy- vagy többrétegű köbhámmal bélelt mirigyszerű járatokból, részben tömör sejtszigetekből áll, melyek sejtjei a rosszindulatúság jeleit mutatják. Az irodalomban található kb. 50 eset nagyrésze jóindulatú adenocarcinoma, ritkább a szolid rák.

Előadások:

1. Kettesy Aladár: A bőrátültetésről.

Ha plastikáról esik szó, meglehetősen tág tere van a módszerek közötti válogatásnak. Ugyanaz a hiány rendszerint fedhető nyeles karéllyal is, transplantacióval is. S akármelyik főmódszerre határozzuk cl magunkat, megint többféle a kiviteli lehetőség.

A nyeles plastika legfőbb baja, hogy újabban, a környezetben ejtett sebek nélkül nem hajtható ’végre. Ha a hiány csak egy-két négyzetcentiméternél is nagyobb, már tetemes nagyságú karély kell a fedéshez. Ezzel azután meg is nőnek az új metszések.

Lényegében a plastika nem más, mint valamely kényes helyen lévő bőrhiány áthelyezése közömbös, vagy legalább is kevésbbé kényes helyre, ahol a feszülés, húzás, heges zsugorodás nem hátrányos. Az arcon a hiányt a karély segítségével a mozgó centrális részekből, amennyire csak lehet, az arc határára visszük. Ennek az elcserélésnek legtökéletesebb nyeles módja az íves plastika, amely méltán foglalata el az első helyet az összes nyeles plastikák között. De azért még ebben az esetben sem kerülhető el. hogy legalább egyetlenegy íves metszést ne ejtsünk az arc ép területében.

Ha magán az arcon minden új metszésvonalat el akarunk kerülni és a feszülést. illetve hiányt távoli területre akarjuk áthelyezni, akkor csak a szabad átültetés jöhet szóba. Tekintve, hogy ebben az esetben a legközömbösebb területek között válogathatunk: az új metszések és az új defectus hátrányai jelentőségükben majdnem semmivé zsugorodnak.

Ez az egyetlen megfontolás döntő érv a mellett, hogy az arcon a plastikának leghelyesebb módszere a transplantatio.

Főmódszerré azonban az átültetés a mai napig sem tudott válni, aminek több oka van.

Első a primaer nekrosis lehetősége. Előfordul, hogy az átültetett bőrdarab, különösen ha nagyobb terjedelmű, teljes egészében elhal és mint szürke, bűzös cafat fekszik a hiányon. Ennek az elhalásnak az okáról semmit sem tudunk.

A második ok a késői, részleges elhalások bekövetkezte. A harmadik az átültetett darabb későbbi, sokszor nagymérvű heges zsugorodása és megkeményedése, ami a második okkal szorosan összefügg, mert szintén nem más, mint az.