Szemészet, 1941 (77. évfolyam, 1-2. szám)

1941-12-01 / 2. szám

Oláh Emil (írásban): A hazai sulfamid-készítményeket 3. évtalkalmazzuk a gyulai in. kir. állami kórház szemészeti osztályán és trachoma gyógyításában is már két éve úgy perorálisan. mint lokálisan. A hazni készítmények minél gyakrabban való alkalmazásának az állta útját, hogy ezek mindegyike — ha nem is minden esetben — olyan rossz közérzetet okoztak, hogy a betegek pár napi használat után leg többször kérték ennek a gyógyszernek elhagyását. Az álhiteidre vonatkozó tapasztalataink félévesek, de elég nagy anyagra vonatkoznak. Részletes vizsgálatainkról egy másik alkalommal külön közleményben fogok beszámolni, de annyit máris megállapíthatok, sok száz betegem, de a magam tapasztalata alapján is, hogy az alhucid még hosszabb ideig tartó használat után sem okoz rossz közérzést. Két esetben észleltem az albncidra vonatkozó zavaró melléktüneteket. Ar egyik esetben kellemetlen fülcsengést, ami az álhiteid kihagyására egy-két nap alatt megszűnt, egy másik esetben pedig exanthemákat. Az albucidot perorálisán és előzetes érzéstelenítés után lokálisan a felső pillavázba (kevés novocainnal) és mindazokban az esetekben, ahol gyanú merült fel abban az irányban, hogy a trachoma a könnyhúsocskába. is befészkelte magát, a belső szemzugi kötőhártya alá fecskendeztük. A,befecskendezett mennyiség kb. 3/10 cm3 volt. Ha a klinikai vizsgálat nem is igazolta, mégis igen nagy eredménynek kellett tekintenünk azt, hogy az albucid alkalmazása után pár napra az addig állandóan és jogosan panaszkodó betegek panaszai megszűntek. Azt megállapíthatjuk, hogy az albucid egyedül sem a trachomás csomókat, sem a hypertrophiát nem szüntette meg. De az is bizonyos, hogy a pannust és ulcust nem egy esetben, mintha lefújták volna a szemről. Bizonyosnak lehet tekinteni azt — tapasztalataim szerint —, hogy ezekből a kúrákból egy turnus nem elegendő minden esetben és ezeknek a megismétlése ilyen esetekben bizonyos idő eltelte után kívánatos. Lehet, hogy többszöri kúra még csomózás nélkül is eredményre vezet, de kétségtelen, hogy a csomók ellen irányuló eljárások a gyógyítás tartamát lényegesen megrövidítik. Vizsgálataim szerint a hosszabb ideig fennálló trachoma egyéb búvóhelyei mellett, a könnyhúsocskába is befészkeli magát és így idült trachománál a belső szemzugi kötőhártya és könnyhúsocska általam ajánlott transconjunctivális expressiója is indokolt. Előnyben részesítem a Lindner által javasolt testsúly-kg-kénti 0'03 g-nak (fölfelé kikerekítve) négy héten át tartó adagolását a lökésszerű adagolással szemben, és pedig azért, mert ezt úgy lehet beosztani, hogy a szükségessé váló expressiókat akkor végezzük, ha már pár napon keresztül albuciddal kezeltük. Így az expressió előtt előre kezelt trachomásoknál egyetlenegyszer sem fordult elő, hogy kaparás vagy ki nyomkodás után lépett volna föl pannus, mint anaphylaxiás jelenség.