Szemészet, 1941 (77. évfolyam, 1-2. szám)

1941-12-01 / 2. szám

mányos fogalmak tárgyalására alkalmas. A mondatok rövidek, arányosak, belső ritmust rejtők. A szerző nyelvmiívész, akit a hivatásos nyelvészek is elismernek. De a szép nyelvezet sohasem lesz céllá, megmarad nagy könnyedséggel, tévedést nem ismerő biztonsággal kezelt eszköznek, hangszernek, amelyen a tudomány világossággal, határozottsággal és egyszerűséggel szólal meg. Az elöljáró beszéd utolsó sorai szerint a szerző szakított azokkal a hagyományokkal, melyek érthetetlen „műszavak“ és idegenszerű gondolkozás béikóiban tartják orvosi nyelvünket.

Az Útmutató egész sor új szemészeti kifejezést is használ, amikkel ma is élünk. A szerző maga alkotta szemészi szavai többek közt ezek:

Áthajtó redő -(fomix conjunctivae), alja szövet (subcutis), egyszeműség (cyclopia), fehér hályog (leukoma), felemás fénytörés (anisometropia), felevakság (hemianopsia), félcsiptető (monokli), félszeműség (monophthalmus), kétszabású fénytörés (astigmatismus), kérő (drian), iszamat (prolapsus), közellátóság (myopia), közlető szemgyulladás (sympath. szemgy.), lencsehias szem (aphakia), ótvaros szemgyulladás (phlykt.), pillák beférkőzése (inversio ciliorum), pillák ferdülése (trichiasis), szárnyas hályog (pterygium), szemhiasság (anophlhalmus), szemhunyogató izom (orbicularis), szemtükrészés, színnemlátás (achro matopsia), szúnyoglátás (myodesopsia), többsorú pillák (distichiasis) szemtágulás (buphthalmus), nyitvamaradás (lagophthalmus), törpe szem (mikrophthalmus), vendégszem (prothesis) stb.

Az Ütmutatót minden szemész, sőt minden orvos haszonnal olvashatja ma is. Nyelvi értéke el nem évül.

Mégis egészen félreismernők ezt a nagy gonddal készült szemészi munkát, ha csak nyelvészi szempontból bírálnék ma el. Minden fejezetében el sem avult még. A szem élettanában a physikai optika s a szemmozgások tana, nem sok kiegészítéssel, ebből a 'könyvből volna tanítható ma is. Az optikából most többnyire kevesebbet szokás kívánni. Ez a rész Donders nyomán halad, az angol kiadást atyám magyarra is készült fordítani.

Érdemes az Ütmutatót azért is kezünkbe vennünk, hogy egy régi klinikus szemével nézzünk. Mi az, amit máskép láttak, mi az, amit csak megerősített az azóta eltelt évtizedek kutatása, vizsgáló eszközeink hatalmasan fejlődött fegyverzete? Nem láttak-e meg néha többet, ha jó megfigyelők voltak, mint mi, akik a magunk szemét pusztán alig használjuk? Ezt olvassuk: „Régi iritis vagy glaukoma folytán puszta szemmel látható erek alkothatnak az Írisz felszínén hálózatot“ (212. 1.). ök sokat megláttak, eszköz nélkül, amihez a mi réslámpához, mikroskophoz szokott szemünk magában nem elég gyakorlott.