Szemészet, 1941 (77. évfolyam, 1-2. szám)

1941-06-01 / 1. szám

Adatok a magyar szemészet történetéhez.

írta: l)r. deési Dadaij András egy. magántanár.

írott és nyomtatott orvostörténelmi emlékeink jóformán semmi adatot sem szolgáltatnak elődeink szemorvosi gyakorlatára vonatkozólag. Pedig a szakmabelieket a magángyakorlat halódása idejében közelről érdekli, hogy 100 év előtt — amikor még nem volt szükségen felüli orvos s a társadalom sem tömörült biztosító intézetekbe — milyen és mekkora számú megbetegedés biztosította a megélhetést. Hálásak lehetünk dr. Malatides Dánielnek, aki a Nemzeti Múzeumban őrzött „szemorvoslást érdeklő észrevételek és tudósítások“ című kézírásos munkájában (Quart Hung. 712) több eddig ismeretlen kérdésre ad feleletet.

Ki volt Malatides Dániel s mi kényszerítette arra, hogy Pozsonyban. Pápán, majd Pesten, Kolozsvárt s ismételten Pesten és Szentpéterváron keresse a mindennapi kenyeret, ez alkalommal nem kutatjuk. Tény az, hogy 1820—1824-ig pontosan 4 éven keresztül Pozsonyban 1237 nyavalygó között 512 szemnyavalyást is kezelt. Nem szabad felednünk, hogy ez a két számjegy nem egy kisebb zárt területen belül előfordult betegségek arányát mutatja, mivel orvos elődünket ügyes reklámozás révén a környékbelieken kívül távoli vármegyékből, sőt Ausztriából, Morvaországból, Sziléziából, Lengyelországból, Galíciából, nemkülönben Erdélyből is felkeresték a gyógyulásra vágyó betegek. „így — jegyzi meg elöljáró soraiban — nagyszámú és csaknem minden nemű s fajú szemnyavalyákkal bajlódván, számtalan alkalom adta magát elő, mind különböző orvoslások, mind pedig a nyavalyák külön jeleit illető tapasztalásaim és észrevételeim feljegyzésére.“ Feljegyzéseit abban a reményben végezte, hogy azok kinyomtatva s közkézbe kerülve nemcsak a szemészeknek, hanem a .szembetegeknek is jó szolgálatokat fognak tenni és ki fogják szorítani használatból a banyák és gondatlan kuruzslók széltében elterjedt ártalmas szemvizeit és irjait.