Szemészet, 1941 (77. évfolyam, 1-2. szám)
1941-06-01 / 1. szám
21 Tizenöt Intrajódot kapott subcutan Bt vitaminkészítménnyel felváltva. Május húszadikán végzett ellenőrző vizsgálatkor a balszem látása 1 és fél méterről ujjolvasás — 2 Dcyl — 1, 5D T 90° =4/60, a papilla színe sárga temporális széle elmosódott, erek rendes kaliberüek, nasalis szél éles. A többi Intrajóddal kezelt esetünk is hasonló volt. Uveitis, chorioretinitis, retinitis, neuritis retrobulbaris és papillitis, általában az a kórkép, amelynél a jód alkalmazása után a szemészetben gyógyulás, illetve javulás várható. Miként a kórrajzok adataiból kitűnik, az üvegtesti homályok, a retina vérzései, a látóidegfőn, illetve retinán, chorioideán felhalmozódott gyulladásos termék szépen felszívódott. A szemben lezajlott gyógyulást azonban nagyon nehéz kézzelfoghatólag érzékeltetni, mert látásjavulás, ami a beteg szempontjából egyedül fontos, nem mindig jár együtt a tágabb értelemben vett szöveti gyógyulással. Az idegszövet nem restituálódik, az atrophizált retina sejtek helyett nem képződnek újak, a pigmentepithelből mobilizálódott festékanyag sokszor a látás szempontjából legjelentősebb területen, sejtrétegben helyezkedik el. Az 1, 2, 5, 7 esetekben jelentős látásjavulást észleltünk. A gyógyulás a szemfenéki képből, az üvegtest, illetve a papilla állapotából is kitűnt. A 3. betegnél is gyógyult a folyamat, a látás azonban romlott, mert a számos dissemináltan elhelyezett góc igen nagy puszítást vitt véghez az idegsejtekben és idegrostokban. A 4. eset még kezelés alatt áll, így7 nem tudjuk érdemben elbírálni. A 6., 7. eset azért is érdemel említést, mert kétségtelenül miniummérgezéssel állottunk szemben. A nehézfémsók okozta látóideggyulladások therápiájába beletartozik a jódadagolás, mint a kiürítést előmozdító gyógyszer. A 6. esetnél nem tudtunk látható eredményt felmutatni, mert atrophia nervi optici e papillitide lépett fel. Ennél a két egyénnél Bi vitamint is adtunk bőségesen és a 7.-nél sikerült is nagyon szép eredményt elérni, ami elgondolásunk helyességét igazolja, hogy hasonló esetben a legcélszerűbb az Intrajódot Bt vitaminnal együtt adagolni. A jód elősegíti a kiürítést, a Bt vitamin pedig az idegrostok restitucióját könnyíti meg. Az 5. esetben tuberculin kúrával kombináltuk a kezelést nagyon szép eredménnyel. Ez is egy adat annak a felfogásnak a megerősítésére, hogy a tuberculoticus folyamatok jól befolyásolhatók jóddal. A leírt és még kezelés alatt levő eseteinkben a betegek mind nagyon jól tűrték az Intrajódot. Magas jódtartalma dacára sem okozott helyi reactiót; intramuscularisan is fájdalommentesnek bizonyult.
