Szemészet, 1941 (77. évfolyam, 1-2. szám)
1941-06-01 / 1. szám
Intrajód a szemészetben. írta: H. DR. GZUKRÁSZ IDA tanársegéd. A jód therápiás hatásában még sok homályos pont van. De ez legkevésbbé sem gátolja régi idők óta kiterjedt és gyakran eredményes alkalmazását. Annyi azonban kétségtelen, hogy a jódvegyületek pharmakodynamiás hatása a jódcomponensen alapszik. A kezelés klasszikus formája a szájon át adott nátrium és kálium jodatum. A szervetlen jódsók gyorsan felszívódnak ugyan a gyomorbélcsatornából, de azért gyakran okoznak izgalmat a gyomor nyálkahártyáján. Minthogy azonban a kiürülés is épp ily gyors, ezért gyakran elmarad a kellő hatás kifejlődése. Aránytalanul nagy jódmenynyiségekre van szükség a kívánt eredmény elérésére. A parenterálisan alkalmazott jódsókészítményekkel elkerülhetők ugyan a gyomorpanaszok, de a felszívódási és kiürülési folyamat hasonló az előbbihez és nem mentesít a fenyegető jódismustól. Minthogy a jódsó a szervezetből igen gyorsan ürül ki, igyekeztek olyan vegyületeket előállítani, amelyekben a jód alkalmasabb kötésben van jelen, amikor is lassabban dissociálódik és a hatás is tartósabb. Ilyen komplexumok a jód szerves vegyületei. Kiderült azonban, hogy fehérjéhez, peptdnokhoz kötötten sem nyújtanak megfelelő előnyöket a szervetlen sókkal szemben. Egészen más a helyzet azoknál a jódvegyületeknél, amelyekben a jód felszívódása, a lebontás és a kiürülés lassúbb, azaz a szerves ionizált jódvegyületeknél. A különböző gyógyszervegyészeti gyárak számos készítményt hoztak forgalomba, amelyekkel egyrészt igyekeztek megfelelni ennek a követelménynek és igyekeztek egyúttal a minimálisra csökkenteni a káros hatást is. Az egyetlen hazai készítményt, amely az ionizált jódot szerves vegvületben tartalmazza, a Wander-gvár két évvel ezelőtt Intrajód néven hozta ki. Vegyileg dipiperidyl-isopropanol-bisjódmethylat, vízben semleges vegyhatással oldódó fehér kristályos anyag. Egy ampulla 236 mg. fémjódot tartalmaz.
