Szemészet, 1940 (76. évfolyam, 1-2. szám)
1940-12-01 / 2. szám
54 eljárás megfelel a glaukoma elméleteinek is, mert a trepanatio biztosítja a filtrálást, a tonogen pedig csökkenti a secretiót. Hozzászólás: Németh Lajos: Felhívja a figyelmet alkati vizsgálatai kapcsán glaukomásokon nyert ama megfigyelésére, hogy pyknikusok inkább gyulladásos, astheniások inkább simplex glaukomára hajlamosak. Ennek megfelelően pyknikus glaukomások műtétéi kapcsán gyakoribbak a vérzéses complicatiók, astheniások műtétéi kapcsán gyulladásos complicatiók fordulnak elő. Fontosnak tartja pyknikus glaukomásoknál a vérkeringési zavarok gyógyszeres befolyásolását conservativ therapia esetén, astheniásoknál pedig az idegrendszer megnyugtatását sedativumok nyújtásával. 10. Mihályhegyi Géza: A szemteke görbülete és az élő szem megmintázása. A szaruhártya és az ínhártya görbülete közt összefüggésnek kell lenni. Az érintkező kagylók szemtekére illesztésekor azt tapasztalta, hogy szaruhártyaliegek eseteiben az ínhártya görbülete sem sphaerikus. Ennek okát abban látja, hogy a heg nemcsak a szaruhártya felszínét deformálja, hanem az ínhártyát is meghúzza és ezáltal a szemteke elülső felszínét is asphaerikussá teszi. Az érintkező kagylók alkalmazását nagymértékben megkönnyítette Csapody az élő szemet mintázó eljárásával (1929), kinek kísérleti megállapításait üallos is felhasználta, aki a mintavételt hozzávetőleg illő kagylóval végezte. Vizsgálatai során az előadó először a kagylós mintavétellel próbálkozott. Ezen mintái általában sikerültek, de különösen a függőleges átmérőben, felül voltak hiányosak. Az előadó később Csapody eljárását végezte, amit részben módosított. A leöntéseket tubusokba öntött liydrocolloiddal végezte. A tubusokat alacsonyabbra szabatta és a szemgolyóra helyezés után csak annyi anyagot öntött belé, hogy a cornea felszínét csak néhány milliméter vastagságban borítsa. Az általa felhasznált tubusok hengeralakúak, peremük kifelé hajlik. Ha a hydrocolloid főzetét a tubus pereméről lassan csűr gátjuk, az anyag egyenletesen, oldalról lepi be a szemteke felszínét és nem szorul levegő az üveg és a szemteke felszíne közé. Az előadó másik módosítása a tubusok átmérőjére vonatkozik. Nyolc tubusból álló sorozat tagjainak belső átmérője különböző: 20—27 mm. A leggyakrabban a 22—25 mm átmérőjűeket használta. A tubusokat eleinte üvegből készíttette. Ezekből kifőzés közben sok eltört. Ez volt az oka, bogy később alumíniumból készült tubusokat használt. A fémtubusoknak még az az előnyük, hogy vékonyabb falvastagsággal is elkészíthetők és velük nagyobb minták készíthetők. Heidelbergben Serr által ajánlott (1938) nyeles átlyukgatott kagylóval történő mintavétel alkalmazásánál az előadó ugyanazon hibákat találta, mint a kagylós mintavételnél. Pedig a Serr-félc eljárást is módosította, úgyhogy három különböző nagyságú kagylót készíttetett. A tubussal vett minták azonban minden esetben jobban sikerültek és a betegek is mindig ezt az eljárást jelezték könnyebben el viselhet őnek. Hozzászólás: Csapody István: Mintázó tubusának alkalmazását korlátozza a szemrés tágsága. Nagy előnye azonban, hogy a mintázó anyag megdermedéSe alatt negatív nyomás szorítja a szemhez. Így a szenmiozgások zavaró hatását nem kell rányomással kiküszöbölni s ezzel esetleg a szemfelszín torzulását kockáztatni, mint más eljárásokkal. A hydrokolloid jobb, mint a paraffin. Egy esetében kétoldali szimmetrikus retinaleválás és szakadások egyszerre végzett műtété után mindkét
