Szemészet, 1940 (76. évfolyam, 1-2. szám)
1940-12-01 / 2. szám
51 véve, a basalexcisiós kerekpupillás hályogműtét a szabányos kataraktaműtétnek. Mindezeket a megállapításokat az előadó két táblázatban felsorolt adatokkal bizonyítja. Hozzászólás: Csapochj István: Az operált többet nyer a tokos kivonással, mint veszít n szivárvány kimetszéssel, ezért az intraeapsularis kivonást kerek pupilla kedvéért nem kockáztatja s az esetek többségében teljes iriskimetszést végez. 84'5% tokos extractio. A sértetlen iris nem annyira visszatartja az üvegtestet, mint inkább leplezi esetleges sérülését. Jobb az üvegtest-prolapsust észrevenni és ellátni, mint a későbbi szövődményeket, pl. glaukomát megvárni. Imre József: 1918—28-as periódusban kerekpupillás hályogkivonást nem végzett. Jelenleg többször csinálja. A kozmetikai előny kétségtelen. Kerekpupillás extractio után tágítani kell a pupillát, mert az üvegtesthez lenövések keletkeznek. Olykor a colobomaszár megtöretése észlelhető; ezt üvegtesti szál hozza létre, mely izgalmat, sőt tensioemelkedést okoz. E szál discissiójával a baj megoldható. Miklós Andor: A kerek pupilla indicatióját úgy gondolja megszorítani, hogy azt nyugtalan, corpulens egyéneknél ne végezzük, míg a kerek pupilla számára igen kedvezőek a körülmények az erősen ráncosbőrű, sorvadt egyéneknél. 2. Miklós Andor (Debrecen): Az ulcus corneae destruens hypertonicoruin és gyógyítása. (Megj. Gräfe’s Archiv.-ban.) 3. Czukrász Ida (Debrecen): A fehérburok anyaghiányai és azok ellátása. Tizenkét esettel kapcsolatban dolgozza fel a skleradefectusokra vonatkozó irodalmi adatokat. A különböző okokat, amelyek fehérburok anyaghiányát okozzák, öt csoportra osztja: 1. genyes szétesés, 2. specifikus gyulladás, 3. műtéti kimetszés, 4. sérülés, 5. nekrosis. Ezek közül bővebben foglalkozik a 2., 4. és 5. csoporttal. Az ötödik csoportba sorozza azokat a ritka eseteket, amikor kanesalsági műtét után az izomvarratnál jön létre anyaghiány. (Három saját és Thies egy esete.) Véleménye szerint az izom varrásánál a sklerában létrejövő finom ránc keringési zavart okoz, amit még a szoros csomózás és a megrövidített izom fokozott húzása is növel. Ismerteti a defectusok fedésére használatos különböző műtéti eljárásokat. Tapasztalatai alapján saját módszerét (kötőhártya-Tenontoklebeny) tartja legcélszerűbbnek a műtéti kivitel és késői eredmények szempontjából. A fedésre váró területet előkészíti; idegentestet eltávolítja, tuberculomát, idegentest-tályogot éles kanállal kikaparja, valamint a sérüléses hiányok széléről eltávolítja a hámot. Ezután a kötőhártyaseb két végéből kiindulva — rendszerint felfelé — divergáló metszést ejt. A nyelvalakú lebenyt (kötőhártya -j- Tenontok -(- episkleralis szövet) felpraeparálva, az alsó sebajaknak megfelelően elkészített tasakba ölti le két kettősen fegyverzett fonallal. 18 esetben végezte el a műtétet. Egyszer solitaer tuberculum, egyszer idegent est-tályog, kétszer műtét utáni skleranekrosisnál, 14 esetben pedig sérülésnél. A defectusoknak megfelelően, amelyek 2 mm—lXl cm nagyságúak voltak, skleraszerű heg fejlődött ki. Ajánlja a műtétet, mert könnyen kivihető, jó elzárást bizlosít és a 2—9 év utáni ellenőrző vizsgálatoknál semmiféle késői complicatiót nem idézett elő. 4. Fazakas Sándor (Debrecen): Funduselváltozások epilepsiánál. 118 genuin epilepsiás közül 103-nál a teljesen egészséges látóidegfőn főképen az erek menten igen különböző formát mutató kötőszövetszaporulatot észlelt, melyek közül nyolcat festményben mutat be. Ezeken láthatók finom vékony és vaskos durva kötegek igen különböző hosszúságban. Túlnyomórészt egyenesek, de 4*
