Szemészet, 1940 (76. évfolyam, 1-2. szám)

1940-12-01 / 2. szám

23 jelenségekkel kapcsolatban szemkidülledés, körkörös ideghártya­­leválás keletkezett. Wassermann-r. negativ, Meinicke-r. -j—|—K A sze­met ugyancsak érhártyasarkoma gyanúja miatt távolította el. A mikroskopos vizsgálat azonban retrochorioidealis vérzést mutatott. Ugyanígy érhártyasarkománál is, a daganattal semmiféle össze­függésbe nem lévő positiv tuberculin- vagy Wassermann-reactiót kap­hatunk. Ez a lelet azonban a sarkoina jellemző szemfenéki képe ese­tén, ismétlem, nem ellenbizonyíték. Egyéb szervek előrehaladott rákja kezdeti sarkoméhoz hasonló érhártyaáttétet okozhat. A szemfenéken ilyenkor rendszerint több körülírt elődomborodást látunk, melyek igen gyorsan növekedve csak­hamar ideghártyaleválást okoznak. A belgyógyászati vizsgálat azonban a kérdést mindig eldönti. A legkülönbözőbb okok miatt az ideg- vagy érhártya körülírt helyén támadt vérzés-gyulladás gyógyulásakor keletkezett hegszövetet a burjánzó pigmentepithel, mint ismeretes, feketére színezheti s így E. Fuchs által nagyfokú myopiánál a sárgafolton leírt fekete folthoz hasonló elváltozás keletkezhet a szemfenéken. Az ilyen „pseudo­­sarkomának“ nevezett (Meller) elváltozás rosszindulatú daganat gya­núját keltheti. A szemfenék kisebb körülírt, néha előemelkedő barnás­fekete festenyzettsége esetén helytelen érhártyasarkomára gondolni. A klinikai tapasztalat és mikroskopos lelet bizonyítja, hogy ilyen kez­deti alakban sohasem fordul elő. Az összetévesztésre talán alkalmas igen ritka, az ideghártyán áttört „praeretinális“ sarkoménál a daga­nat saját szövete jól látható, a szomszédságban pedig mindig lapos idgehártyaleválást is találunk. Michel által leírt fibroma, fibrochond­­roma a sarkoméhoz hasonló lehet. Az ideg- és érhártya egyéb betegségei, mint pl. a retinitis circi­nata, retinitis exsudativa externa (Coats), úgynevezett „scheibenför­mige Entartung der Netzhautmitte“ (Junius. Kuhnt), avagy a külön­féle szemfenéki elváltozásokhoz társuló retrochorioidealis vérzés, műtét után keletkezett érhártyaleválás, ideghártya alatti cysticercus stb. az elkülönítő kórisme szempontjából csak az előrehaladottabb érhártyasarkománál jöhet számításba. Arra a kérdésre, bogy a kezdeti érhártyasarkoma szemfenéki képének kialakításában milyen szöveti elváltozások szerepelnek, a daganat mikroskopos lelete ad választ. A mi anyagunkból a legkisebb véletlen leletként felismert érhártyasarkoma kórelőzményét és kli­nikai leletét Grósz Emil „Über das Sarkom der Uvea“ című közlemé­nyében az Arch. f. Augenheilkunde 1929-ben megjelent kötetében leírta. Mi a következőkben ezen eset mikroskopos leletét ismertetjük,

Next

/
Oldalképek
Tartalom