Szemészet, 1940 (76. évfolyam, 1-2. szám)
1940-12-01 / 2. szám
13 miai kópé az uvea tuberkuloid chronikus gyulladásának felel meg, úgy magyarázza, hogy a sérüléshez csatlakozó szövetszétesés toxikus uveitist okoz. Ez magában véve gyógyulásra hajlamos, azonban rosszindulatú sympathizáló uveitissé válik, ha tuberculosis-bacillusok kerülnek a szövetbe. Ugyanaz a toxikus ártalom éri a második szemet is és a gümőkóros fertőzésnek előkészíti a talajt. Guillery állatkísérletekkel próbálta ezt igazolni. Marchesani állatkísérleteit egy a sympathiás szemgyulladásban elpusztult szemből kitenyésztett subtilis-törzzsel végezte. Célja az volt. hogy hosszabb ideig tartó gyulladást hozzon létre a szemben, anélkül, hogy általános fertőzés keletkezzék. Az ismételten oltott szemben pseudóglioma-szerü állapot jött létre, amely az esetek egy nagy részében a másik szemen chorioiditist okozott, egyéb általános tünet nélkül. A II. szemen a kereksejtes beszűrődés a cliorioideát 2—3-szorosára vastagította meg. A kép az endogen uveitisékhez nagyon hasonló volt. Marchesani azt hiszi, hogy az első szemben az ismételt oltás után keletkezett chronikus uveitis megváltoztatta a szövetek reactióképességét. allergiáját. A sensibilizált uvea a másik szemen is alkalmassá válik egyéb kórokozó (tuberculosis) megtelepedésére. Marchesani tehát elvileg hasonló eredményekhez és következtetésekhez jutott, mint Guillery. Szily Guilleryvel szemben azt állítja, hogy ugyanazt az eredményt eléri kísérleteiben akkor is, ha a tuberculosis-bacillust az üres orbitába vagy a carotisba oltja be. Szerinte Marchesani kísérleteiben nem sensibilizálásról van szó, hanem egyszerűen a vérpályán át jutó metastasisról. A herpes vírussal való saját kísérleteit sokkal értékesebbeknek tartja. Mint ismeretes, Szily Aurél herpes vírussal oltott házinyulakat és sikerült az ép szemen is a másikhoz nagyon hasonló uveitist előidézni. Talált azonban elváltozásokat az opticuson és az agyhártyákon is. így felmerült az a gondolat, hogy az átterjedés az agyhártyákról indult ki. Szily maga sem akart messzemenő következtetéseket vonni kísérleteiből, nem állította azonban azt sem, hogy a herpes-virus azonos volna a sympathiás gyulladás vírusával. Bizonyos azonban, hogy a sympathiás gyulladás pathogenesisének kutatásában új utakra mutatott. Mindhárom elmélet elsősorban a sérüléssel kapcsolatos fertőzést okolja a második szem megbetegedéséért, tehát exogen okokat tételez fel. Ha ez így volna, úgy sokkal gyakrabban találkoznánk e súlyos és sajnos, alig befolyásolható betegséggel. Sokkal inkább kell gondolnunk endogen tényezőkre, a szervezetben lappangó vagy fellobbanó valamilyen komoly fertőző betegségre. Nem valószínű, hogy a sympathiás ophthalmia csupán a két
