Szemészet, 1940 (76. évfolyam, 1-2. szám)

1940-12-01 / 2. szám

9

ebben az esetben jogunk van gyógyulásról beszélni, mert a daganat körül és egész alapja alatt teljesen tönkre van téve az érhártya és a retina szövete, másfelől a daganathoz haladó, illetve attól visszatérő hatalmasan tágult erek is részben obliterálódtak, részben visszanyerték eredeti kaliberüket. (2. ábra.) Végül még egy szempontból tanulságos a bemutatott esetünk. Hosszabb klinikai tapasztalattal bíró szemorvosok bizonyára emlékeznek arra a kérdésre, amit gliomás kisgyermekek szülői csaknem minden esetben feltesznek, különösen, ha a glioma első és egyetlen gyermeküket támadta meg, t. i. szabad-e további gyermekre gondolniok és nem fenyegeti-e azokat is hasonló szerencsétlenség. Ebben az esetben a betegnek egy kis húga van már. akinek tökéletesen ép szemei vannak és mivel már négyéves, egyre kevésbbé valószínű, hogy hasonló hajlandóságokat hozott volna magával a világra. Az orvos kötelessége azonban, hogy azoknak a szülőknek, akiknek egyik gyermekén glioma lépett fel, a lelkűkre kösse, hogy születendő gyermekük szemét az első 5—6 évben rövidebb időközökben alapos szemorvosi ellenőrzésre bemutassák. Megvan ugyanis a remény, hogy az egészen korai stádiumban lévő gliomát aránylag kis beavatkozással és teljes eredmény reményével el tudják e közlésben leírt módon pusztítani.

Hogy mennyire fontos lenne az ilyen ellenőrző vizsgálat minden olyan család gyermekein, amely családban glioma előfordult, az a szomorú eset is bizonyítja, amelyet éppen e közlés befejezésekor volt alkalmam látni. Ebben az esetben az apa egyik szemét kétéves korában glioma miatt távolították el és most a kétéves leányának mindkét szemén gliomát találtunk. Az egyik szemben a daganat már olyan nagy kiterjedésű, hogy a szem megtartását megkísérelni sem lehet, a másikon a két gliomás góc még eléggé körülírt és itt a diathermiás koagulationak még eredménye lehet.