Szemészet, 1940 (76. évfolyam, 1-2. szám)
1940-06-01 / 1. szám
A szemészet a háborúban. írta: GRÓSZ EMIL Dr. nyug. egyetemi ny. r. tanár. A nagy erővel újból kitört háború a szemészet képviselőire fontos feladatok teljesítését hátrítja. Az 1914—18. évek világháboorú ja alatt kezdetben az orvosi tudomány specialistái nem nyertek megfelelő munkakört, de az illetékes tényezők csakhamar belátták annak szükségességét, hogy mindenki azt a munkát végezze, amihez legjobban ért. így kerültek a theoretikusok laboratóriumokba, a hygienikusok az egészségügyi főnökök tanácsadóivá, a sebészek és szemorvosok megfelelő osztályok élére. Ezek gyakran igen előretolt vonalban voltak. A helyes beosztást 1914-ben megnehezítette az a körülmény, hogy a specialista kérdés nem volt rendezve (1924-ben jelent meg az első erre vonatkozó rendelet s 1936-ban a második), de a nehézségek még ma sem tűntek el teljesen, mert nálunk a specialista cím használatára jogosult orvosok száma sokkal nagyobb, mint amennyit a hadvezetőség saját munkakörükben foglalkoztathatna. Egy okkal több, hogy követni kellene a német példát. A német birodalomban a „Kriegs- Sanitäts-Ordnung“ még a nagy világháború előtt körvonalazta a minden hadtest számára kijelölt tanácsadó belgyógyász, tanácsadó sebész s tanácsadó hygienikus hatáskörét. A gyakorlatban szükségesnek bizonyult a tanácsadó szemész is. A német egészségügyi szolgálat a kitűnő organisatio mellett a szakemberek igénybevételével érte el nagy sikereit. Mindez a világháború alatt nálunk kezdetben hiányzott, de utóbb a helyzet megjavult s a fronton az egészségügyi szolgálat megközelítette a németekét. A hadtápterületen már kevésbbé volt jó, míg a mögöttes országrészben nagyon éreztette káros hatását, hogy a szakemberek beosztása nem volt megfelelő. A háború után az orvostudomány képviselői igyekeztek tapaszta lataikról beszámolni. A német birodalomban hatalmas német gyűjtőmunka jelent meg (Handbuch der Aerztlichen Erfahrungen im Kriege), melynek V-ik kötetét Axenfeld szerkesztette (1922). Még a háború alatt jelent meg Szily Aurél akkor még freiburgi egyetemi tanár nagy munkája (Atlas der Kriegs-Augenheilkunde), mely a
