Szemészet, 1939 (75. évfolyam, 1-2. szám)

1939-06-01 / 1. szám

9 következtetést vonhassunk. De mindenesetre nem látjuk az astheniá­­soknak a feltűnő arányát, mint azt a myopiások között lncze és Franke megállapította. Az endogen okok közül tehát marad a veleszületett hajlam, vagyis a csiraplasmai öröklött tulajdonság, mint a leválásnak, illetve a lyukképződésnek az oka. Ennek az elméletnek a megalapítója, Vogt, hangsúlyozza, hogy a praesenium és seniumban bekövetkező elfajulások (erek, érhártya, üvegtest) öröklődnek. Természetesen sok­szor külső körülményekre is szükség van, hogy a szakadásra való hajlamból valóban retinalyuk legyen. A cystoid elfajulás fokától függ, hogy mennyire pusztul el a retina. A retinaleválás végső okát senilis „Erbmerkmal“-ban látja. Ehhez a felfogáshoz zur Nedden is csatla­kozik: „die Entwicklung ist ... durch die Erbanlage bedingt. Daher tritt die Netzhautablösung bald früher, bald später je nach der Inten­sität der angeborenen Entartung, und dem Tempo ihrer Weiter­entwicklung ohne einen äusseren Anlass auf.“ De a senilis cystoid elfajulás nagyon általános és egy bizonyos korban szövettanilag csaknem minden szemben megtalálják. Ha a cystoid elfajulás lenne a döntő tényező, akkor a korral erősen növe­kedne az ablatiók száma. Ez egy ideig tényleg így is van (lásd a gör­bét). De a 60. évtől kb. párhuzamosan halad az ablatiós görbe a népesség számarányával, pedig a seniumban még növekedni kellene az ablatiók számának. De lehet, hogy a cystoid elfajulás nem a késői, hanem a korai seniumhoz tartozik, legalább is az egyszemű ablatiók görbéje ezt jelentené. De ha a kétszemű esetek görbéjét nézzük, akkor ez nem mutatja a senium bekövetkezésekor az egyoldali retina­leválásoknak különben felugró görbéjét, úgyhogy a kétszemű retina­leválásoknak egy tekintélyes része, főleg a fiatalkori esetek, vélemé­nyünk szerint egy más biotypust képviselnek. A csíraplasmában meglévő adottság folytán a retina abiotrophiája, heredogeneratiója, hasonlóan a systemás elfajulásos idegbetegségekhez, a betegség oka. Hiszen a retina, mint a központi idegrendszer szövete is hajlamos lehet egy, az idiotypusban rejlő elfajulásos betegségre. A heredo­­degeneratiós idegbetegségről tudjuk, hogy ugyanaz a betegség külön­böző családokban, különböző mértékben lép fel. A retinabetegségnek is, úgy látszik, többféle typusa van. Az oraszakadás cystával és anél­kül, melyben a fénytörés és az üvegtest állapota nem játszik szerepet. Weve fedezett fel egy familiáris fejlődési zavart, az ablatio falcifor­­mist, ami ugyanazon a helyen, temporalisan kívül mutatkozik, mint a részarányos oraszakadás is, cystával vagy cysta nélkül. Az ablatio falciformis esetében kétségtelenül fennáll a veleszületett állapot. A patkóalakú lebenyes lyukak már csaknem mindig közellátóság-

Next

/
Oldalképek
Tartalom