Szemészet, 1939 (75. évfolyam, 1-2. szám)
1939-06-01 / 1. szám
9 következtetést vonhassunk. De mindenesetre nem látjuk az astheniásoknak a feltűnő arányát, mint azt a myopiások között lncze és Franke megállapította. Az endogen okok közül tehát marad a veleszületett hajlam, vagyis a csiraplasmai öröklött tulajdonság, mint a leválásnak, illetve a lyukképződésnek az oka. Ennek az elméletnek a megalapítója, Vogt, hangsúlyozza, hogy a praesenium és seniumban bekövetkező elfajulások (erek, érhártya, üvegtest) öröklődnek. Természetesen sokszor külső körülményekre is szükség van, hogy a szakadásra való hajlamból valóban retinalyuk legyen. A cystoid elfajulás fokától függ, hogy mennyire pusztul el a retina. A retinaleválás végső okát senilis „Erbmerkmal“-ban látja. Ehhez a felfogáshoz zur Nedden is csatlakozik: „die Entwicklung ist ... durch die Erbanlage bedingt. Daher tritt die Netzhautablösung bald früher, bald später je nach der Intensität der angeborenen Entartung, und dem Tempo ihrer Weiterentwicklung ohne einen äusseren Anlass auf.“ De a senilis cystoid elfajulás nagyon általános és egy bizonyos korban szövettanilag csaknem minden szemben megtalálják. Ha a cystoid elfajulás lenne a döntő tényező, akkor a korral erősen növekedne az ablatiók száma. Ez egy ideig tényleg így is van (lásd a görbét). De a 60. évtől kb. párhuzamosan halad az ablatiós görbe a népesség számarányával, pedig a seniumban még növekedni kellene az ablatiók számának. De lehet, hogy a cystoid elfajulás nem a késői, hanem a korai seniumhoz tartozik, legalább is az egyszemű ablatiók görbéje ezt jelentené. De ha a kétszemű esetek görbéjét nézzük, akkor ez nem mutatja a senium bekövetkezésekor az egyoldali retinaleválásoknak különben felugró görbéjét, úgyhogy a kétszemű retinaleválásoknak egy tekintélyes része, főleg a fiatalkori esetek, véleményünk szerint egy más biotypust képviselnek. A csíraplasmában meglévő adottság folytán a retina abiotrophiája, heredogeneratiója, hasonlóan a systemás elfajulásos idegbetegségekhez, a betegség oka. Hiszen a retina, mint a központi idegrendszer szövete is hajlamos lehet egy, az idiotypusban rejlő elfajulásos betegségre. A heredodegeneratiós idegbetegségről tudjuk, hogy ugyanaz a betegség különböző családokban, különböző mértékben lép fel. A retinabetegségnek is, úgy látszik, többféle typusa van. Az oraszakadás cystával és anélkül, melyben a fénytörés és az üvegtest állapota nem játszik szerepet. Weve fedezett fel egy familiáris fejlődési zavart, az ablatio falciformist, ami ugyanazon a helyen, temporalisan kívül mutatkozik, mint a részarányos oraszakadás is, cystával vagy cysta nélkül. Az ablatio falciformis esetében kétségtelenül fennáll a veleszületett állapot. A patkóalakú lebenyes lyukak már csaknem mindig közellátóság-
