Szemészet, 1938 (74. évfolyam, 1-2. szám)
1938-12-01 / 2. szám
I ínségének, gondolko-zásának bélyegét a köréje gyűlt tanítványokra, akik olyan lelki közösségnek lettek tagjai, amelynek eszmei középpontja mindig a mester, Blaskovics volt és maradt. Blaskovics László 1869. szeptember 19-én született Rózsahegyen. Atyja Blaskovics Fridolin mérnök, államvasúti igazgató volt, anyja Nákó Mária. A szülőknek 3 gyermekük volt, 1 fiú és 2 leány. Gyermekkorát Rózsahegyen, majd 10 éves korától Budapesten töltötte el, ahonnan soha többé el sem szakadt. Szülei családi életét a puritán -egyszerűség és bensőségesség jellemezte, úgy az apa, mint az anya mély nyomot hagyott a gyermek lelkén. Blaskovics gyakran emlegette meghittebb tanítványai előtt szüleit, azok békés családi életét, a tőlük elsajátított életelveket. Középiskoláit Budapesten végezte. Érettségit 1887-ben tett és még ugyanebben az évben a budapesti egyetem orvostudományi karának vált hallgatójává. Orvosdoktorrá 1893-ban avatták. Már orvostanhallgató korában feltűnt a szemészeti műtéttani gyakorlatokon kézügyessége. Grósz Emil, Schulek akkori asszisztense ezért felszólította őt, hogy lépjen be a szemklinikára. Blaskovics engedett a hívásnak. Ezi kétségtelenül igen szerencsés- elhatározás volt, mert így épen arra az orvosi pályára került, amely egyéniségének, hajlamainak, jellemének, képességeinek leginkább megfelelt. Schulek professzor a szerény, jómodtoirú fiatal orvost hamarosan megszerette és a következő évben tanársegédjévé léptette elő. A munkának csendes évei következtek. Már az első időben az apróbb klinikai közlések -egész sora jelent meg tollából, rendszerint bemutatások és előadások a Szemorvostársaságban. (L. Blaskovics tudományos munkásságát; az 1893—1905 közé eső időszak.) Már ezekből az első dolgozataiból kitűnik, hogy Blaskovics érdeklődését egészen a gyakorlati, klinikai kérdések kötik le. Egyelőre műtéttani közleményt nem találunk, ami érthető, hiszen ahhoz, hogy valaki önálló véleményt alkothasson műtéttani kérdésekben, még olyan nagy forgalmú intézetben is, mint a budapesti szemklinika, több év tapasztalata szükséges. Első műtéttani közlése 1898-ból származik s ez máris elárulja a jövendő nagy mestert és tanítót. Ez „Szemészeti Műtéttan”-a, amely az anyag áttekinthető elrendezésében, rövid, szabatos és világos előadási módjában s nem utolsó sorban művészi ábrázolásában -siók szempontból újszerűt hozott. Hamarosan meg is kedvelték hallgatók és orvosok e pompás kis könyvet. Az idők folyamán három kiadást ért meg. Minden kiadása újabb teljes átdol10
