Szemészet, 1938 (74. évfolyam, 1-2. szám)
1938-12-01 / 2. szám
23 a szemtekei kötöhártyát a készítendő sebnek megfelelően felpreparáljuk és a műtét végeztével a kötőhártya-köténynek a szaru fölé varrása által a sebet betakarjuk. Ezt a módszert Kuhnt ajánlotta •olyan esetekre, amelyekben a hályog eltávolítása körül complicatiok várhatók. Blaskovics ajánlotta, hogy a módszert minden műtétnél alkalmazzák, mert hiszen sohasem lehet tudni, hogy melyik esetben támad compticatio. Ennek a módszernek is számos hátránya van. Ezek egyike, hogy a kötőhártyát nagy területen kell felfejteni és ennek következtében az operált szem sokkal vörösebbnek látszik, mint más műtéti metódusok alkalmával, azonkívül a vörösödé» sokkal hosszabb ideig is tart és a beteget sokszor izgatja az, hogy oly hosszú ideig vörös a szeme. További complicatio, a kötény a szaruról nem csúszik vissza, amikor ezen az állapoton újabb, bár jelentéktelen műtéttel kell segítenünk. Azonkívül ha irisprolapsus keletkezett, a kötény alatt ehhez nehezen férhetünk hozzá, másrészt az irisprolapsus operálásakor a seb egész terjedelmében megnyílhat, ami esetleg végzetes complicatiot is jelenthet a szemre. Annak eldöntéséhez, hogy a tokos műtétek eseteiben nagyobb számban előforduló műtét utáni nyomásfokozódás nem onnan származik-e, hogy a kötőhártya felbontásával az elülső ciliaris ereket is nagy területen átmetszük, még további megfigyelésre van szükség. Mindezek következtében bár a seb ilyen módon való biztosítása óriási előnyt jelent a régebbi módszerekkel szemben, mégis jogosult az a törekvés, amely újabb utakat keres a seb tökéletesebb zárására. A kötőhártyavarrással történő sebbiztosítás másik módját Elschnig ajánlotta olymódon, hogy a szaruseb készítése után a késsel nem vágjuk át a szemtekei kötőhártyát is a szaru felső részének megfelelőleg, hanem a kést a kötőhártya alatt vezetve, a kötőhártyából egy kis karéjt képezünk, mely a készített .szarulebennyel összefüggésben marad. A hályog eltávolítása után ezt a kötőhártyalebenyt a szemtekei kötőhártya sebével összevarrva igyekszünk a hályogműtét sebének biztosabb záródását elérni. Ez a varrat azért nem ad elég biztosítékot, mert az elmozduló szemtekei kötőhártyához varrott szarukötőhártyalebeny maga is mozgékony és így nem tudja a sebzáródást eléggé biztosítani. Mind e hátrányokat évek hosszú során át észlelve próbáltam a hályogműtéti seb zárását eredményesebbé tenni. Az e cél elérésére alkalmazott módszerem kialakításában Elschnignek a fent ismertetett varrata játszott szerepet, amennyiben az általam alkalmazott scleravarrat hasonló Elschnig metódusához, csakhogy
