Szemészet, 1938 (74. évfolyam, 1-2. szám)

1938-12-01 / 2. szám

Tanítási elve volt, hogy a professzornak, a főnöknek soha­sem szabad jelen lenni fiatalabb asszistens operálásánál. A kez­dőnek mindig öregebb asszistensek segédkeztek. Hogy ez mennyi­re fontos, arra szintén több példát tudnék felhozni. Kínosan ügyelt arra, hogy még csak a műtő másik sarkában se tartózkodjék, amíg „fiatal” operál. Idősebb, tapasztalt orvosainak azután ő maga is szívesen asszisztált, vagy odaállva a műtőasztalhoz, nézte őket és beszélgetett velük. Azt, hogy a műtét; valakinek rosszul sikerült, soha nem vette zokon, illetve nem mutatta. Természetesen a Blaskovios-iskola lényege nem az operálás technikájának tanításéban rejlett, A lényeg maga az orvostudo­mány volt, annak minden tétele és eredménye egyéni megvilágí­tásban. A műtéttanra vonatkozó tanításait összefoglalva megtalál­hatjuk az Eingriffe am Auge-bem, a többire nézve most nagy általánosságban csak anmyi jegyezhető meg, hogy álláspontját szabatosság, őszinteség és egyszerűség jellemezte. Valóban naggyá azonban Blaskovicsot nem operáló és tanító készsége tette, hanem alkotó lángesze. Az csupán a tanítványok­nak és a betegeknek volt szerencsés körülmény, hogy a teremtő tudós egyúttal kiváló orvos és jó professzor is volt. Az orvostudo­mányban lépten-nyomon akadunk olyan esetekre, hogy valaki hosszú élete folyamán rábukkan egy igazságra, tesz egy felfede­zést, Hogy azonban erre valaki — mint például Edison — rend­szeresen, lelki berendezésének feltaláló jellegénél fogva legyen ké­pes, az a legnagyobb ritkaság- Ilyen volt Blaskovics, feltaláló el­me a szó szoros értelmében, aki a szemészeti míűtéttan területén a legjáratosabb ösvényeken is meglátta a problémákat és megtalál­ta a megoldás módját. Ezért ahová nyúlt, mindenütt újat alkotott, A műtéttan több fejezetét megreformálta, de alkotó keze nyomát mindenütt, még a klasszikusnak látszó fejezetekben is megtalál­juk. Ha a bőséget tesszük az összehasonlítás alapjává, akkor bíz­vást mondhatjuk, hogy hozzá hasonló termékeny elméje a szemé­szeti műtéttan történetének nincs. Azok, akiket a legnagyobbak­­ként tisztelünk, Daviel, Graefe, Gonin, Haab, Knhnt, Wecker stb. egészen maradandót legfeljebb 1—2 új műtéti módszert alkottak, igaz, hogy ezek mindegyike nagy jelentőséggel bírt az emberiség­re is, tudományunk haladására is. Blaskovics elsősorban a szem­héj területén munkálkodott, így a dolog lényegéből adódott, hogy módszereinek döntő szükségessége nem volt annyira nyilvánvaló, mint pld. a hályogoperációé, vagy a Gon in-műtété. De aki az ő

Next

/
Oldalképek
Tartalom