Szemészet, 1938 (74. évfolyam, 1-2. szám)

1938-12-01 / 2. szám

mint annyian mások, lehetne gőgös, dölyfös, szegényeket lenéző, megvető, kihasználó, eltipró - de mégsem az. Nem. azért, mert nem meri megtenni, nem is azért, mert nem akarja tenni, hanem azért, mert nem is tudja megtenni, talán ha akarná se tudná megtenni, mert „emberséges ember

Blaskovics László hatalmas ember volt tudományánál fogva. Ezt önmagának is tudnia- kellett a segítségkérő szenvedőktől és tudását önként elismerő tudóstársaitól. Örömet is szerzeteit neki ez a hatalom, amit visszafordított másik nevére, a tudományra, de csak azért, mert jóra, szépre használhatta: betegek gyógyítására, tudásra vágyó tanítványok tanítására. A hatalmas ember, a „nagy ember'’ ismertető jeleivel járt közöttünk, de megnyilatkozásaiban még több volt: emberséges ember. Innen van az, hogy nemcsak csodáltuk, de szerettük is és nem tudjuk elfelejteni.

Hiszen tudom, hogy eljön majd az idő, mikor megértjük, hogy milyen messze ment. De ma még úgy érezzük, mintha el se ment volna. Ez az Ő első szerény, de mégis felmérhetetlenül nagy jutalma élete munkájáért. A második, a nagy, már a történelemre tartozik.

A Magyar Szemorvostársaság 1904. évi életrehívói között Grósz Emil mellett ott találjuk Blaskovics Lászlót is, ki mindjárt az egyesület titkárává lesz 1905-ben, a végleges megalakuláskor. Ezt a tisztséget a legnagyobb ügybuzgalommal tölti be nyolc éven át. Mikor az első elnök, Grósz Emil, 1922-ben lemond a fáradhatatlan munkássága folytán immár biztos virágzása egyesület elnöki tisztéről, Blaskovics László lesz az elnök, kinek ekkori munkásságához fűződik az egyesület mai neve, a vezetőség új szervezete, általában az alapszabályok korszerű reformja. Három évi elnökség után 1925-ben mondott le Blaskovics, hogy helyét átadja a magyar szemészet great old man-jének, id. Imre Józsefnek, ki 1930-ig vezette Társaságunkat. Az 1934. évig következő négy év Liebermann Leó jeles elnökségének ideje, ami után a közbizalom újból Blaskovics Lászlót helyezte az elnöki székbe 1934-ben, harminc évvel az egyesület életrehívása után. A hosszú és becsülettel ellátott egyesületi munkásságba belefáradva, két év után az elnökségről — mindannyiunk őszinte sajnálatára — lemondott s utódjául e sorok szerény íróját ajánlotta.

Csak ismétlésekbe bocsátkoznám, ha Bkiskovics László szemorvostársasági működését részletesebben méltatnám és annak rendén a dicséret, az elismerés, a hála szavait hallatnám. Elég any-