Szemészet, 1938 (74. évfolyam, 1-2. szám)
1938-06-01 / 1. szám
L gressziót. Magasabb fokú myopiákat szubjektív vizsgálattal rendszerint nem is lehet megmérni, csak skiaszkopálással s a rendelt üveg ilyenkor is jóval gyengébb a tényleges rövidlátásnál. A fokozódó látásromlás nem a myopia növekedésének, hanem a szövődmények kifejlődésének a következménye. Szigorúan véve tehát azt kell mondani, hogy a felnőtt korban is progrediáló myopiára nézve megbízható észleletek nincsenek s így, ha elő is fordul, a nagy ritkaságok közé tartozik. Megoldatlan kérdés egyelőre, hogy általában mi történik az első 3 életévben. Valószínű, hogy, ha tüzetesen ismernénk a fénytörés kialakulását ebben a korban, akkor előre meg tudnánk mondani, hogy ki lesz myopiás és milyen fokú. De az eddig elmondottak értelmében a szarui fénytörés és a progresszió egy szakaszának ismeretéből is elég megbízhatóan tudnunk következtetni arra, hogy a stabilizáció mikor és mely fokon fog bekövetkezni, és pedig teljesen függetlenül a munka milyenségétől. A szem növekedésének mikéntje általában érdekes és sok szempontból titokzatos probléma. Azt tudjuk, hogy a központi idegrendszer fejlődése (ide tartozik a retina és a szem is) nem folyik le a testi növekedéssel párhuzamosan, aminthogy egyéb szervek is (belső elválasztásit mirigyek, a bőr függelékei stb.) a legkülönbözőbb életkorban kezdik el és fejezik be növekedésüket és működésüket. A szemnek is bizonyára meg vannak a maga különleges szabályai s egyáltalában nem tekinthető csodálatosnak az, ha az esetek egy részében a szem már a 3. életévben kialakult és megállapodott. Persze nem tudjuk azt, hogy ebben a korban elérte-e már az átlagos 6-5 cm-nyi űrtartalmat. Arra nézve sem rendelkezünk adattal, hogy ebben a növekedésben milyen arányban vesznek részt a szem burkai; mennyi a tényleges szövet-, illetve sejtszaporulat s mennyi a nyúlás. Nevezetesen pl., vájjon az újszülött szemében ugyanannyi pálcika-csapsejt van-e már, mint a jóval nagyobb felnőtt szemben? Megint az látszik valószínűnek, a klinikai és más tapasztalatok is amellett szólnak, hogy a differenciálódás befejeztével további sejtszaporodás lehetősége nincs meg többé, a retina tehát korán befejezi a tényleges növekedést, A jóval kevésbbé differenciálódott tunica fibrosa tovább nőhet, sőt nyúlhat is. De már csak abból a körülményből is, hogy ez a nyúlás a fejlődés időszakára esik, arra lehet következtetni, hogy ez szintén a növekedéssel kapcsolatos jelenség. Mindezeknek a kérdéseknek a megfejtésétől még távol vagyunk, aminthogy a myopia keletkezési módját a részleteiben még homály 24
