Szemészet, 1938 (74. évfolyam, 1-2. szám)
1938-12-01 / 2. szám
85 A MAGYAR SZ E M ORVOSTÁRSASÁG KÖZGYŰLÉSE 1938. OKTÓBER 1 -ÉN. A határozatképesség megállapítása után. Dr. Ditrói Gábor egyetemi nyilv. rendes tanár, elnök, a következő beszéddel nyitja meg a közgyűlést: Tisztelt Szemorvostársaság! A szomorúság jegyében kezdődik nagygyűlésünk. Blaskovics László professor, tiszteletbeli tagunk és volt elnökünk nines már itt közöttünk. Tagunk és elnökünk. De milyen tagunk és elnökünk! A díszítő jelzők, a dédelgető szavak virágláncát kellene fonnom, hogy szívünk szerint jellemezzem, fejezzem ki, hogy milyennek láttuk, tudtuk mi Öt. A virág szép volna aizi örömünnepen, hogy fokozza ujjongásunkat, de most, amikor rája gondolunk nem ujjonghatunk, nagy csend támad a lelkűnkben, a tanácstalanság csendje s a csendben halkan koppannak a bánat esőcseppjei. S anélkül, hogy ékes szavak jellemeznék és idéznék, megjelenni előttünk testi és szellemi alakja egyaránt. Már életében sokszor úgy éreztük, hogy nem tartozik egészen közénk, élők közé, félig már ott van a halhatatlanok között. Most ez az akkori érzésünk megkönnyíti nekünk megjelenését s újból láthatjuk az utóbbi időben oly sápadt és aggódó, de még mindig könnyen szíves mosolyra derülő arcát, látjuk, mint csillan fel az érdeklődés szemében minden legkisebb problémánál, mert a kis problémákat is ép úgy becsülte, mint a nagyokat s halljuk kedves szavát, közvetlen előadómodorát, bámuljuk lángelméjét, mint annyiszor a múltban. S a jelenlétével ünnepélyessé vált ülésen megköszönjük neki mindazt, amit a magyar Szemorvostársaságnak adott, a bölcs tanításokat és a szép példaadást. Nincs közöttünk egy se, aki ne tanult volna tőle, nincs közöttünk, akinek ne volna köszönnivalója neki s mindnyájan egyek vagyunk a hálában iránta. Tanításai túlélnek minket, ma még élőket, de hálánkat is életünknél hosszabbá
