Szemészet, 1938 (74. évfolyam, 1-2. szám)
1938-06-01 / 1. szám
15 pályára készült, de kezdődő myopiája miatt kénytelen volt tanulmányait félbeszakítani és nevelőnői pályára lépni. Az angol szemorvosi világ, úgy látszik, még mindig közel áll ehhez a felfogáshoz. Treacher-Collins 1925-ben az angolnyelvű szemorvosok nemzetközi kongresszusának elnöki megnyitójában többek között azt enunciálta, hogy a közellátást és bonyodalmait a mai oktatási rendszer következményének kell tekinteni. Az oktatást szerinte alaposan meg kellene reformálni és pedig akként, hogy a grammofonra és a szóbeli tanításra kellene a súlyt vetni, az írás-olvasást pedig lehetőleg kikapcsolni. De hogyha pályaváltoztatásról nincs is szó, az íróasztal melletti munka és az olvasmányok korlátozása sem mindig olyan lényegtelen beavatkozás, amelyet különösebb és alaposan alátámasztott indokok nélkül életbe lehetne léptetni. Hosszú évekre terjedő egyenetlenségekre vezethet szülő és gyermek között, ami mellett az elmaradt szellemi fejlődés is számba jön. Az orvosi felelősségre ebben a kérdésben fordítva is lehetne hivatkozni, mint ahogy a szemkorlátozás hívei teszik, akik felelősségük tudatában elengedhetetlennek tartják, hogy az írás-olvasás szemrontó hatására betegüket figyelmeztessék; t. i. éppen a felelősség, az orvos szavainak esetleges hordereje miatt, nem helyes olyan ingatagalapú elmélet kedvéért, mint az iskola-myopia tana, a páciens életformáit kedvezőtlen irányba megváltoztatni. Bármennyire nehéznek látszik is, bármennyire ellenkezik is az orvosi segíteni-akarás elvével, egyelőre mégis bele kell nyugodni abba, hogy a myopiás orvosi ellátás kimerül a fénytörés kijavításában és a szemüveghordás elrendelésében. Különösen nehéz ez az önmegtartóztatás azokban az esetekben, amikor a szülők, akik szentül meg vannak győződve az írás-olvasás szemrontó, a rövidlátást fokozó sajátságáról, erre nézve kérdést intéznek az orvoshoz. Az ilyen szülők rendszerint már amúgy is elfogultak az olvasással szemben. Nagyon kevés kell nekik ahhoz, hogy szigorú korlátozó rendszabályokat léptessenek életbe. Én a magam részéről, nem törődve a szülők gyakran leplezetlen csalódásával, hangsúlyozottan felhívom a figyelmet arra, hogy a közeli munka nem rontja a szemet, a gyermek olvashat, amennyit akar, sőt ki is fejtem azt, hogy az ő álláspontjuk elavult, meghaladott s csak a gyermek vallaná kárát. A szülők, ha nem is könnyen, de rendszerint meggyőzhetők. Természetesen jelezni kell, hogy a myopia esetleg még fejlődni fog, ez azonban, ha bekövetkezik, elkerülhetetlen, a dolog természetében rejlik. A mellékelt 1. számú ábrán összeállítottam azon fiatalkorú myopiás betegeim progresszióját, akiknek a közeli munkát nemhogy
