Szemészet, 1938 (74. évfolyam, 1-2. szám)
1938-12-01 / 2. szám
81 hogy ellensúlyozzon. Különben visszafejlődés és bátortalanság következik be. A siker a forma legjobb ösztökéje sportban is, operálásban is. A kezdő vagy akinek gyakorlatában: a műtéti eset ritka, igyekezzék a kis tennivalók, idegentest kivétel, injektiók minél finomabb és elegánsabb végzésével és disznószemeken való gyakorlatokkal megtartani keze ügyességét. És mint mondottuk, tudatosan nyugodt írással is. Minél többet látni, hogy dolgoznak mások, éppúgy ajánlható (minden szemoperálónak, mjjnt máisi iszakmák művelőinek. Nem kell azért mindjárt külföldre menni, bármily sokat jelent az is a továbbfejlődésben. De a magyar szemészet is olyan fokon áll és annyi eredetiség jellemzi, hogy a külföld külön magyar iskoláról beszél és bőven él az alkalommal, hogy tanuljon tőlünk. Éppen műtétek terén sokat ér a magyart jellemző ötletesség; jó, ha még rendszerességre törekvés és szívós célratörekvés is járul hozzá. Magamat szerencsének mondhatom, mert nemcsak ismerem, de neveltje is vagyok a legkiemelkedőbb magyar szemészeknek. Uj műtétmódok kipróbálása kötelességünk. Nem is igazi sebész, aki a jobbnak látszó eljárást nem alkalmazza, aki maga is ki nem eszel újabb műtéteket. Ennek a „kísérletnek” erős gátja a betegek érdeke. Kockázat és veszteség árán egy lépést sem szabad előre tennünk. Jellempróba ez az operáló számára, jellempróba segédei számára is. Egyiknek sem szabad elfogultnak lennie, sem hízelgőnek, sem a kritikában könnyelműnek. Hallgassuk meg a kritikát is, a jó gondolatokat is. Ha tudjuk vagy szinte érezzük, hogy jó úton haladunk a megoldás felé, sok kitartással és türelemmel, talán keserű csalódások után, de elérjük célunkat: a kérdés megoldását és a műtétünk általános elismerését. De tudnunk kell, hogy ehhez hosszú évek, néha évtizedek szükségesek és számolnulnk kell azzal, hogy az (elismerés talán előbb kívülről jön és azután kél itthon. Ha a betegek érdekét a legszigorúbban számba vesszük és dicsőségvágyból semmit sem kockáztatunk, ha kinn® gonddal ügyelünk közléseink becsületességére, hitelünk csak nőni fog és az elismerés Öröme annál édesebb lesz. Az alkotásvágy bizonyos fokán belső nyugtalanság támad, ami folytonos újításra sarkal. Az eredmények és az idő dönti el, mennyi értéket termelt az ilyen önemésizitő tevékenység. Annyi haszna mindég van, hogy minden komoly feladatunk könnyebbé válik, ha időnként újabbra és még komolyabbra is vállalkozunk. Qui potest május, potest etiam minus.
