Szemészet, 1938 (74. évfolyam, 1-2. szám)
1938-12-01 / 2. szám
1 Tapasztalataink Blaskovics kancsalsági műtétével. Irta : dr. MIKLÓS ANDOR, a debreceni szemklinika I. tanársegéde. Ha a kancsalság műtéti javításának irodalmát átlapozzuk., szinte megdöbbenünk az ajánlott műtétmódok nagy számától. Alig van ugyanis szerző, ki ne változtatott volna valamit a kancsalsági műtétek egyikén, vagy másikán. Már pedig ahol ennyi megoldást ajánlanak, ott a kérdés megoldottnak közel sem tekinthető. A hiba véleményünk szerint abban keresendő, hogy az ajánlott műtétek egyrészénél a beavatkozás mértéke pontosan nem adagolható, másrészt a műtét utáni közvetlen eredményekből a véglegesre pontos következtetést levonni nem lehet. Már pedig ezeknél a műtéteknél, tekintve kozmetikai céljukat, föltétlenül teljes siker követelendőmeg. Egyes szerzők szerint a műtét főcélja a kétszemü látás helyreállítása, s a kozmetikai eredmény csak másodrangú kérdés. Ezt az álláspontot azonban feltétlenül rövidlátó nézetnek kell minősítenünk. A kancsalok ugyanis sohasem azért keresnek fel bennünket, hogy a kancsalító szem látását javítsuk meg, hanem, hogy a kozmetikai szempontból rájuk nézve hátrányos kancsalságtól őket megszabadítsuk. Ezenkívül azonban már csak azért sem lehet főcél a binocularis látás helyreállítása, mert a kancsalító szemek nagy többségben amblyopiásak. De még a jó látóélességü szemek esetén is kérdéses a tökéletes fumikcióképesség visszanyerése, mivel ez. csak jó fuziostehetség esetében lehetséges. A fúziós képesség azonban a kancsalok túlnyomó többségénél vagy teljesen hiányzik, vagy igen tökéletlen. A hiányos fuziósképesség miatt, a műtétnek a legtökéletesebb statikai egyensúlyt kellene megteremtenie, mert ellenkező esetben a tárgy képe nem esvén a retina felelkező pontjaira, binocularis látás nem jöhetne létre. Mint azonban Blaskovics és Kreiker megjegyzik, nincs az a tökéletes műtéti megoldás, párosulva a legkiválóbb operativ készséggel, ami ezt a pontos anatómiai helyzetet előre kiszámítható módon elérni tudná. Általában minden műtét után számolnunk kell kisebb-nagyobb hibákkal, mit a fúziónak kellene kiegyenlítenie, ez azonban az esetek túlnyomótöbbségében nem történik meg. Még a látszólag tökéletes parallelizmusnál is számtalanszor tapasztaljuk, hogy a binocularis látás nem áll helyre a fúzió hiánya miatt. Mint előző cikkemben már kifejtettem, a beteg inkább választja a kettős-látással járó kellemetlenségeket, s igyekszik az álképet az ismertetett módon elnyomni, de a szemek tökéletes funkciós képessége az említett okok
