Szemészet, 1938 (74. évfolyam, 1-2. szám)
1938-12-01 / 2. szám
49 lyozza a sejt anyagcseréjét. Nem akarok a hatásmechanismus tárgyalásával részletesebben foglalkozni, az nem a klinikus feladata; klinikailag az a lényeg, bogy a vele érintkező sejtek elhalnak és minél hosszabb ideig érintkezett a szervezettel, minél mélyebben hatolhatott a szövetek közé, annál mélyebb lesz az elhalás, annál huzamosabban tart a gyógyulás. A muistárgáz észrevétlenül támadja meg a szervezetet, mert a bőrre cseppenéskor sem hidegérzést, sem csipő, vagy viszkető érzést, sem fájdalmat nem ekoz, áthatol ruhán, cipőn, csupán a vastag gummiszövet véd ellene. Az objektiv tünetek a bőrön csak 1—2 órával a sérülés után, vagy még későbben jelentkeznek: a bőr előbb kivörösödik, majd lassanként a sérült helyen sárgás folyadékkal telt hólyag keletkezik, amelynek tartalma a bőrerek kitágulása és megrepedése miatt véres is lehet. A gyógyulás folyamán a hólyag, illetve az alatta levő elhalt rész lassan elhatárolódik, lelökődik, ez a folyamat azonban hosszadalmas, gyógyulása hetekig, hónapokig tart, különösen ha a necrosis mélyre terjedt, vagy másodlagos fertőzés társul hozzá, ami pedig gyakori jelenség. Nemcsak a folyadék, hanem annak gőze is súlyos változásokat okoz a szervezetben, különösen a légutakban. Ezek részletezésére nem térhetek ki, csak annyit említek, hogy 70 mg/m3 fertőzöttségű levegőben tartózkodás 20—30 perc alatt halálos mérgezést okozhat. A gőzök az arc bőrén és a szemen is súlyos változásokat okozhatnak: súlyos kötőhártya és szaruhártyagyulladás, ritkább ban a szaru átfúródása lehet a következménye, tisztán gőzök hatására azonban a szem csak kivételesen pusztul el, ilyenkor inkább a súlyos általános mérgezési tünetek uralják a kórképet. Annál gyakrabban pusztul el a szem akkor, ha a mustárgáz folyadék alakjában került a szemrésbe, illetve a szemgolyóra. Kísérleteimet folyékony mustárgázzal végeztem. Eredményeim csak fokozhatják erről a veszedelmes anyagról szerzett tapasztalatok súlyosságát. Házinyulakon végeztem a kísérleteket. Először a lehető legkisebb adagot (0.2—0.3 mgr.) tettem az áthajtásba a folyadékból. Parányi platinkaccsal vittem az áthajlóredő felületére az anyagot. (A platinkacs által felvett mennyiség súlyát analitikai mérleggel mértem le, indirekt úton.) Már 5 perc múlva könnyezés' jelentkezett a szemen, 30 perc múlva erős könnyezés, vérbőség a kötőhártyán, 3%—4 óra múlva chemosis észlelhető, másnapra az áthajlás és szemgolyó-kötőhártya erősen vizenyős, a szaruhártya
