Szemészet, 1935 (70. évfolyam, 1. szám)
1935-09-30 / 1. szám
94 Az utasítás szerint : »a látás szervének vízsgálása áll a) a látásélesség megállapításából ; b) a fénytörés megvizsgálásából, c) a látótér vizsgálatából és d) a színérzés megvizsgálásából.« Ezekhez fűzendő volna szerintem e) a, fényérzék vizsgálata és f) a szemmozgások zavarainak megvizsgálása is. E két utóbbi közül a fényérzékvizsgálatot csak mellékesen jelzi az utasítás és a szemmozgás zavaraira egyáltalában nem tér ki. ad aj A látásélesség megállapítására az utasítás szerint : »A Snellen-rendszerű Csapodi-féle látáspróbák használandók. A vizsgálandótói öt m távolságban a falon, annak jól megvilágított helyén kell lógnia egy látáspróbának«. A Snellen-látáspróbák helyett a Blaskovics-látáspróbák alkalmazását javasolnám egyrészt a betűalakok könnyebb felismerhetősége, másrészt a világítóberendezés egységes volta miatt. A vizsgálatnál a fényforrásnak a vizsgálandó szeme felé el kell fedve lenni és a megvilágítás erősségének el kell érnie a megkövetelt minimumot. A különböző vizsgálóhelyeken különbözők a táblák természetes, vagy mesterséges megvilágítása. A táblák maguk is, hol tisztábbak, hol bizony már eléggé kopottak és piszkosak, és így pontos és egységes látásvizsgálatok megállapítására nem alkalmasak. BlasJcovics professor látáspróbáinak ismertetésében azt írja : »hogy a Snellen látáspróbáinak egy nagy hibája az is, hogy az egyforma nagyságú, 5x5 méretben szerkesztett ú. n. antiqua-betűk felismerő értéke ugyanis nagymértékben különbözik egymástól. Több mint kétszeres értékkülönbségek vannak egy-egy sor betűi között. Ezért esik meg gyakran nem astigmiás egyéneken is, hogy a vizsgált egy, sőt több sorban is hibásan nevez meg egyes betűket, az ezek után következő sort pedig helyesen betűzi ki. Ma már tudjuk, hogy a felismerés nem egyedül a Her ing-féle optikai felbontóképességen (minimum separabile-n) múlik, hanem abban a tér-, alak-, fényérzéknek és nem kis fokban lelki befolyásnak : találgatásnak, ügyeskedésnek, gyakorlatnak, főképpen a figyelemnek is van szerepe. Hess szerint nem is kellene ma már látóélességről és látószögről szólni, hanem a felismerés élességéről és szögéről«. A látáspróbák megvilágításáról pedig ezeket írja : »Az általános elterjedésű Róth-féle világító-keret nem ad tökéletes megvilágítást«. A Blaskovics-féle megvilágító-keret »photometrikusan megállapított egyenletes és fehérfényű optimális megvilágítást nyújt«.