Szemészet, 1935 (70. évfolyam, 1. szám)

1935-09-30 / 1. szám

megoldani, a tenotomia lehető kiküszöbölésével. Felfogásom a tenotomiát illetően természetesen csakis az összetérő kancsalságra vonatkozik. Széttérő kancsalság esetén — külső egyenes izmon -— a tenotomia minden aggály nélkül elvégezhető. A tenotomiát nemcsak hogy nem tartom elvetendőnek, hanem bizonyos fokig nélkülözhetetlen is, csak nagy mértékben veszélyes, a végső kimenetelét illetően. Ezen felfogásomat igazolja, hogy különösen a régebben végzett tenotomiák után, igen sok esetben maradt

Az esetek száma : 94.

vissza olyan mértékű túlkorrekció, hogy a beteg újból széttérő kancsalság miatt szorult javításra. Az első táblázatomban (2. ábra) feltüntetett 31—44 éves életkorú 13 egyén közül nyolc esetben olyanon kellett a széttérő kancsalság miatt műtétet végezni, akiken gyermekkorban összetérő kancsalság miatt tenotomiát hajtottak végre. Magát a klasszikus tenotomiát csak igen ritkán, kb. 20 fokig terjedő valóságos váltakozó összetérő kancsalságnál végzem olyan esetekben, ha a látásélesség mindkét szemen kielégítő és egyforma, a fuziószélesség nem nagyon csökkent. Még ilyenkor is ajánlatos azonban a műtét után orthoptikus gyakorlatokat végeztetni. Ha a közvetlenül elvégzett antepositio műtétje után az eredmény nem kielégítő, úgy a tenotomia helyett a Todd-féle részleges tenotomiát, hátravarrást vagy a Blaskovicsféle izommeghosszabbítást végzem.