Szemészet, 1935 (70. évfolyam, 1. szám)

1935-09-30 / 1. szám

63

szem üvegét hozzáadással, kivonással változtatva, figyeltetjük meg, melyik megoldás kellemesebb. A vizsgáltnak nem kell tudnia, milyen változtatásokat teszünk próbaüvegén, mert ez ítéletében befolyásolja. Sokan félnek az »erős« üvegtől, az orvos pedig sokszor nem tehet jobbat, mint hogy »mer« erős üveget felírni. Ha mindkét szemmel külön egyformán használható látás érhető el, akár távolra, akár közeire, akkor azt is megvizsgáljuk, hogy felváltva eltakarva egyik és másik szemet, melyik megoldás esik jobban : egy-egy szemé és melyiké vagy együtt a kettőé.

Ez az úgynevezett vezérszem kiválasztásának kérdése. Az a vezérszem, amelyik a munkát könnyebben végzi. Nem mindig ugyanaz a vezérszem közeire és távolra. És nem mindig a jobb látásélességű szem választandó vezérszemül, hogy mellette a másik szemet éppen csak hogy javítsuk. A vezérszem kiválasztása függ a végzendő munkától, függ az illető eddigi gyakorlatától is. Ritkán választ rosszul az illető maga, amíg üveg nélkül azt a szemét használja munkájához, amelyik inkább arra való. Nem is mindig mi választjuk a vezért, hanem maga a szempár. Kivételek persze vannak. Ha a bizonyos távolságra szemüveggel vagy a nélkül rendelkezésre álló látásélesség a két szem közt nem nagyon különböző, mindig azt a szemet választja az illető vezérül, amelyik kisebb munkával, tehát kevesebb alkalmazkodással beéri. A felemás fénytörés javításának alaptörvénye legyen, hogy a közellátó szem általában közeli munkára való, a messzelátó szem pedig messzire. Hiszen akinek egyik szemén —2,0 D közellátása van s a másik szemén +1,0 túllátása, az közellátó szemével 1,0 D, másik szemével pedig 4,0 D alkalmazkodási munka árán tud csak a rendes olvasótávolban dolgozni és maga mindig az előbbit választja.

Természetesen törekednünk kell a két szem együttes javítására, törekednünk kell arra, hogy a szempár munkaegységét — néha nehézségek árán is — biztosítsuk. Ebből indultunk ki, ezt hangsúlyoztuk akkor, mikor a két szemmel dolgozó egyén nagyobb munkabírását kiemeltük. Ez a feladatunk azonban annál nagyobb nehézségekkel találja szemben magát, minél jobban közeledik és halad az öregszeműség. Heine is azt mondja, hogy nem sok szerencsénk van a felemás korrekcióval ebben a korban. Ekkor már a binocularis szemmunkáról is inkább lemondva, tőle függetlenül, azt az üveget adjuk közeire, amelyik