Szemészet, 1935 (70. évfolyam, 1. szám)
1935-09-30 / 1. szám
61 tőleg teljes korrekcióval megzavarnunk. Ezt korán, 15—20 éves kor előtt, és különösen bizonyos pályákra (orvosi, természettudományi hivatásra) készülőkön igyekezzünk elérni, később kevésbbé hálás és nem is eléggé megokolt kísérlet szokott csak lenni. A gyakorlatban nem terjedhettek el a felemás korrekcióra szóba hozott azok a kísérletek, melyek a szemüveg távolságának megváltoztatását akarták kihasználni. Megmaradt azonban ennek primitív őse, a ferdén ülő szemüveg, mely alapjában ugyanazt a célt szolgálja, csak nem tudatosan. Hány embert látunk s ilyen fényképeket is, rozzant szemüveget rég megszokott ferde helyzetben, az egyik üveg jóval távolabb esik a szemtől, mint a másik. Az így feltett szemüveg elviselhetetlenül kellemetlen lenne, (hasábos hatása, a ferdén beeső sugarak astigmiája és különböző nagyságú képei miatt), ha nem jutott volna egészen ösztönszerűen éppen abba a helyzetbe, amelyben az illető két szemének különböző fénytörését nem tökéletesen ugyan, de gyakorlatilag elviselhető, megszokható módon javítja. Természetes, hogy ilyen esetben a legpontosabban kiválasztott jó szemüveget nem fogadják mindjárt szívesen, hiszen új nehézségek elé kerülnek, miket megszokással kell még legyőzniök. Különösen nehéz az új üveg megszokása, ha a régi, a felemás fénytörést bizonyos fokig és csak véletlenül javító üveg, kettősen domború vagy homorú volt és mi kagylós üveget írunk fel. Érdemes azt is tudnunk, hogy a két szem elé tett különböző erősségű üvegek okozta kettőzés nemcsak oldalirányú lehet, hanem hengeres csiszolású üvegek esetében függőleges képeltolódás is támadhat. A hengeres üvegek ugyanis fokozatos átmenetet okoznak, tengelyük állása szerint, a vízszintes és függőleges hasábos hatás között. Amelyik szempár ahhoz szokott hozzá, hogy a szemüveg okozta függőleges eltolást, pl. 2—4°-ot legyőzze, annak kezdetben szokatlan az olyan szemüveg, melynek nincs ilyen hatása (Hartinger). A mondottak szerint igaz az, hogy a legpontosabban rendelt és végeredményben kitűnőnek bizonyuló szemüveg megszokása is okozhat kezdetben kellemetlenségeket, amint igaz az is, hogy bizonyos fokig és némely esetben a rossz üveg lesz megszokottá. A fénytörési állapot természetesen csak akkor érdekel mindkét szemen, ha jó vagy elég jó látású a két szem. Rossz, tompa látású szem síküveget kap vagy csak azért írunk fel eléje a jó,
