Szemészet, 1935 (70. évfolyam, 1. szám)
1935-09-30 / 1. szám
50 rok között mozoghat, erősen függve úgy a daganat minősége, mint a sérülés természetétől. Gyakorlatilag a daganatképződés és a sérülés között eltelő időt három hét és két év közé tehetjük. Parson esetében hét évre sugártest sérülés után támadt gyűrűs sarcoma és Sattler azt mondja, hogy ha tekintetbe vesszük, hogy a sugártest gyűrűs sarcomái igen lassan nőnek, nem vethetjük el a daganat és a sérülés közötti okozati összefüggést a közben eltelt hosszú idő miatt. Fraenkel állítja, hogy annak megállapításához, hogy vájjon van-e összefüggés valamely daganat és sérülés között, minden esetben szükséges a szövettani vizsgálat : tudnunk kell, hogy gyorsan növő velős, vagy lassan fejlődő rostos daganattal állunk-e szemben. Vannak daganatok, amelyek régi hegekből 30—40 évvel a sérülés után fejlődnek ki és a sérüléssel való összefüggésük mégis vitathatatlan, mint pl. Volland esetében, ahol az os-frontale törése után 21 évvel glioma fejlődött ki és a boncolásnál látható volt, hogy ez a glioma az agyvelő sérüléses hegéből indult ki. A német »Reichsversicherungsamt« alábbi körülmények között állapítja meg az összefüggést a sérülés és a daganat között : 1. ha a sérülés kétségtelen tény, 2. ha a sérülés olyan súlyos, hogy a sérült abbahagyta a munkát, és a sérülés helyén jól kivehető kórtani elváltozás van, 3. ha a betegnek subjectiv panaszai vannak és a sérült szerven vagy szöveten a sérüléstől a daganat felfedezéséig állandóan objectiv tünetek vannak, 4. ha a sérülés azt a szövetet éri, melyen a primaer daganat később kifejlődik. Ezt még ki lehetne egészíteni olyformán, hogy általánosságban elfogadjuk az alábbiakat : 1. daganatot akkor tartunk sérüléses eredetűnek, ha ott mutatkozik, ahol külerőszaki sérülés ép szervet (szövetet) ért, vagy annak közvetlen környezetét, ahová a sérülés ereje átvivődhetett. 2. Ne álljon be restitutio ad integrum és ne teljen el túlhosszú idő a sérülés és a daganat jelentkezése között. 3. A daganat túlkorán se jelentkezzék a sérülés után. 4. Gyulladásos jelenségek és sarjadzás klinikailag megállapítható módon hidalják át a sérülés és a daganatképződés közötti időt. 5. Az időköz hosszú vagy rövid volta függjön a sérülés nemétől, erősségétől és attól, hogy hányszor érte a szövetet ; valamint a daganat minőségétől.
