Szemészet, 1935 (70. évfolyam, 1. szám)
1935-09-30 / 1. szám
35 hártyaredőkbe való behatolásra, sem a felületről a mélybe terjedésre (még ha az utóbbi lehetséges volna is, pedig nem lehetséges a coaguláló hatás miatt), amennyiben a felülettel való pillanatnyi érintkezés után azonnal közömbösítenünk kell a szer feleslegét, nehogy a caustikus hatás túlságosan erős legyen. A hatás lényege tehát nem is az antisepsis, hanem a caustikus hatás által provokált szöveti reactio, amely azután maga végez az infectióval. Hogy ez nem jár minden kellemetlenség nélkül, azt jól tudjuk. Különösen az első egy-két ecsetelés sok betegnek szerfölött kínos. Ezzel persze nem volna szabad törődnünk, ha az argentum nitricumos kezelés mindig nélkülözhetetlen volna. Azonban csak az elhanyagoltabb esetekben nélkülözhetetlen, a friss esetekben többnyire feleslegesen drasztikus kezelésmód, mert sokkal enyhébbel is célt lehet érni, éppen a kenőcsben alkalmazott nem-caustikus felületi antisepticummal. Ilyen célra bizonyos organikus ezüstvegyületek is használhatóknak bizonyultak ugyan, de sötétbarna színük jóformán lehetetlenné teszi a velük való ambuláns kezelést s ugyanezen okból nem ajánlható az egyébként jó trypaflavin sem, mert sötétsárga színével a bőrt is erősen festi. Minden hibától mentes ellenben a rivanol, melyet a Dr. Bayer és Társa vegyészeti gyár tanácsomra az ő ismert »Ebaga«-szemkenőcsalapanyagával dolgoz fel. Arról, hogy milyen jól beválik, immár évtizedes tapasztalatok vannak. Naponta egyszer belekenve a kötőhártyazsákba és jól eldörzsölve, az acut hurutos kötőhártyagyulladásoknak kb. 80%-át biztosan meggyógyítja rövid néhány nap alatt. És pedig tekintet nélkül arra, hogy milyen bacterium okozta a kötőhártyahurutot. A fennmaradó 20%-ban azután valóban nélkülözhetetlen az arg. nitr. ecsetelés, de kísérletet tenni a rivanolkenőccsel még elhanyagolt esetben is mindig érdemes. A hatás lehetőségének a határa véleményem szerint ott van, amikor a fertőzés már olyan mélyen behatolt a kötőhártyába, hogy a rivanolnak a felület felől a mélybe való diffusiója, mely mindenesetre csak korlátolt, utolérni már nem tudja. Természetesen az arg. nitr. sem éri utói, hanem, mint jeleztem, az általa provokált reactiót használjuk fel a belülről kifelé irányuló exsudatio és transsudatio előidézésére, felületi bacteriumtömegek közvetlen elpusztítása mellett. Amellett, hogy az acut conjunctivitisek túlnyomó nagy részét ilyen módon sokkal enyhébb eljárással és jóval rövidebb idő alatt tudjuk meggyógyítani, bebizonyosodott, hogy chronikus kötő-3*
