Szemészet, 1935 (70. évfolyam, 1. szám)

1935-09-30 / 1. szám

Intraocularis ólomserét spontán eltávolodása.*

Irta : Szabó György dr., kórházi szemész főorvos, a budapesti I. sz. szemklinika volt tanársegéde.

A bulbust perforáló serétsérülések a sérült szemre nézve majdnem mindig végzetes lefolyásúak. A serét eltávolítása a legritkább esetben sikerül. Az okozott sérülés mindig nagy roncsolódással jár : a serét mindenütt tompa felszínű, zúzott, szakított sebzést okoz. Ezért a sérült szemen leggyakrabban nemcsak a látásélesség vész el, hanem a sérüléshez társuló gyulladás és az ezt követő sorvadás folytán maga a szemgolyó is áldozatul esik.

A sérült szem sorsa általában három tényezőtől függ : a sérülés helyétől és nagyságától, hol akad meg útjában a bulbusba került serét, és végül társul-e másodlagos septicus gyulladás a sérüléshez.

Az első kettő a serét átmérőjétől és alakjától, átütő erejétől és haladási irányától függ. Elsősorban ezek szabják meg a sérülés formáját és nagyságát, s e szerint marad a serét a bulbus belsejében, vagy okoz kettős perforatiót s kerül a bulbus mögé. A sérülés helyének jelentőségét a későbbi lefolyásra vonatkozólag nem kell bővebben fejtegetnem.

Minél nagyobb és tátongóbb a perforatiós nyílás, annál nagyobb a másodlagos fertőzés veszélye. Ezért nemcsak az anatómiai viszonyok megváltoztatása s a későbbi functióképesség csökkenése szempontjából lényeges a perforatiós nyílás helye, alakja és nagysága. Tapasztalati tény az, hogy a lövési sérülések nem genyednek el, ha a lövedék a test felszínéről nem vitt a

* A Csanád vármegyei Szt. István-közkórház közleménye.