Szemészet, 1935 (70. évfolyam, 1. szám)
1935-09-30 / 1. szám
131 annak a magyarázatát talán abban találhatjuk, hogy más biológiai functiójuk és más életkörülményeik lévén, mint az intraocularis életet élő retinasejteknek, structurájuk is ezekétől eltérő, továbbá mert alacsonyabb sejttypust képviselvén, fejlődésükben zavarok talán nehezebben is állhatnak elő. Tisztán neuroepitlieliális jellegű sejtekből felépítettnek mégsem foghatjuk fel a retina ezen daganatát, mert a gliasejtek benne igen nagyszámban mindig kétségtelenül kimutathatók. A kevert, többféle sejttypusból való származásnak mindinkább több híve van. A rosettasejtek lényegére megoszlanak a nézetek. Ezüstimpregnatiós vizsgálatok képezték Urra véleményének az alapját. Szerinte a rosetták egy astrocyta körül elrendeződött gliasejtcsoportból állanának. MarcJiesani ugyancsak ezüstimpregnatiós metszetei alapján nem erősíti meg Urra leleteit, szerinte a rosetta neuroepitheliális származású, de a kifejlődött rosetta a környező sejteknél differentiáltabb. Zeiss új szempontból világította meg a rosetta-kérdést. Szerinte a rosetták sejtjei szalagalakban feltekeredett láncok, amelyeket mi egy síkban nézvén, köröknek látunk. Arra építi fel a nézetét, hogy ezeknek a sejtszalagoknak a létrejövésükhöz az üvegtest speciális viszonyaira van szükségük. Hivatkozik az ismeretes tényre, hogy rosetta a generalizált gliomában sohasem található. Calderaro a rosetták térbeli elhelyezkedését seria-metszetekben vizsgálta s azt találta, hogy azok gömb, tojás s más szabálytalan test formájában fordulnak elő. A kérdés eldöntésére 4 gliomás anyagból gondos seriametszeteket készítettem, s a vizsgálatok eredményeképpen a rosetták térbeli elhelyezkedését inkább Calderaro leleteivel találtam összeegyeztethetőnek. A rosettáknak rendszerint kúpszerű tetejük van, fölgömbök,— mindenesetre több sejtsor vesz részt a rosetta képzésében, streptococcus-szerű láncnak nem foghatjuk fel, legfeljebb lemeznek. Az egész kép nagyon hasonlít az ősi, primitív állapothoz, amikor még a velőcső van kialakulóban és a neuroderma lemeze befűződik. Talán felfoghatjuk a rosetta sejtjeit úgy, mint primitív, embryonalis sejteket, amelyek atavistikusan, dedifferentiáltságuknál fogva követik a neurectoderma csőképző sajátságait és elemi üregek és lemezek formálására van hajlamuk, amely üregek a daganatsejtek alaptermészete folytán nem szabályosak s nem képeznek olyan idegelemeket, amelyek a normális neuroderma fejlődése folytán előállanak. 9*
