Szemészet, 1935 (70. évfolyam, 1. szám)
1935-09-30 / 1. szám
128 ményre, hogy gliasejtek a daganat képzésében kétségtelenül szerepet játszanak, ha talán nem is minden eset tiszta glioma, mégis célszerűnek látszik a glioma retinae elnevezést, mint összefoglaló nevet továbbra is használni. A glioma retinae lényegére vonatkozó számos, néha egészen ellentétes vélemény valamelyikének helyessége vagy helytelensége mellett állástfoglalni, vagy új nézeteket ajánlani egy-két anyag áttanulmányozása után általánosítva, lehetetlen, mert jóformán minden daganatban más és más sajátságok a feltűnőek. A különböző vizsgálóknak az a törekvése, hogy minél nagyobb számú eset alapján alkossák meg véleményüket, csak ritkán sikerült. A nagyobb sorozatok az újabb időben a következőek : Wintersteiner 32, Steinhaus 8, Arit 15, Calderaro 12, Zeiss 19, Marchesani 11, saját észlelés: 63. A. budapesti I. sz. szemklinikán 45 év anyaga állott rendelkezésemre s így abba a szerencsés helyzetbe kerültem, hogy 63 esetet tanulmányozhattam szövettani szempontokból. Ennek a nagy számnak a tekintélyére hivatkozva talán szabad lesz némely általánosan elfogadott tétel helytelenségére utalnom és néhány histologiai törvényszerűségnek látszó leletre a figyelmet felhívnom. Az anyagnak a nagysága, amely részben az esetek nagy számából, másrészt a nézetek sokféleségéből is következik, szükségessé teszi azonban, hogy csak részletkérdéssel foglalkozzam, választásom a glioma változatos szövettani képének talán legérdekesebb fejezetére, a rosetták kérdésére esett. A rosettákat először Testeim, majd Hirschberg írta le, de csak 1891-ben Flexner tulajdonított nekik nagyobb jelentőséget s neuroepithelialis származéknak tartván őket, a daganatnak a »neuroepithelioma retinae« elnevezését ajánlotta. Az általa is észlelt sejtcsoportok előfordulását Becker és Van Duyse leletei megerősítették, majd Wintersteiner kimerítő monographiájában Flexner véleményéhez csatlakozván, az irodalomban addig megjelent összes közlemények, valamint saját szövettani anyagának leletei alapján a daganat neuroepithelialis származását beigazoltnak gondolta. Wintersteiner 32 esetében 11-nél talált rosettákat, ezek között is különböző variánsok voltak találhatók, tökéletesebbek és kevésbbé typikusak. Kifejezett alakjukban 10-—20 cylindrikus sejtet lehetett látni köralakban elrendeződve. A rosetta sejtjei hosszúkásak, distalis végükön szélesebbek, a rosetta közepe felé csillogó, vékony, egybefolyó vonalban végződnek s ezáltal
