Szemészet, 1935 (70. évfolyam, 1. szám)
1935-09-30 / 1. szám
1 hályog). Ezen utóbbi esetben, mint Junius hangsúlyozza, valamely belső okból már zöldhályogra készen álló szemen áll be a feszülésemelkedés és így a felizgulás tulajdonképpen szerencse az illetőre nézve, mert ilymódon a lappangó zöldhályog korán lesz felismerhető és a szem idejében kerül a teljes gyógyulást hozó műtétre. Ha a balesetet követően bármilyen látható elváltozás (finom sphincter-repedés, mydriasis, nagyobb iris vérzés stb.) támad a szemben, vagy ha a baleset alkalmával idegen test hatolt a szemgolyóba, akkor már másodlagos zöldhályogról beszélünk. Nem vonható a most tárgyalni kívánt anyagunkba a hosszú idővel, hónapokkal, esetleg évekkel a baleset után kifejlődő zöldhályog sem. Mindazonáltal a szemgolyón, vagy testrázódásnál a test valamely részén kétségen kívüli baleseti következményeket, főleg contusiós tüneteket kell megállapítani, hogy nagy valószínűséggel vagy biztossággal magától támadt zöldhályogokat kizárhassunk, melyeknek keletkezési ideje véletlenül, de nem okozati kapcsolatban összeesik valamely, a szemgolyót ért baleset idejével. E tekintetben főként a finom iris-vérzés elbírálása igen nehéz, mert ilyen vérzéseket néha elsődleges, magától támadt zöldhályog esetén is találunk (glaucoma haemorrhagicum). Az iris-vérzésekkel jelentkező zöldhályog tehát egyrészt nem bizonyít valamely kétségtelen baleseti eredetet, másrészt pedig ezeket a másodlagos zöldhályog kórisméjének felállítására sem használhatjuk fel. Nagyobb iris-vérzések esetén természetesen már másodlagos zöldhályogról beszélünk. Olyan finom iris-vérzések, melyeket szemgolyó-ütődésnél találunk, bizonyára sokszor nem is kerülnek észlelés alá. Morax és Magitot háromfajta sérüléses zöldhályogot különböztetnek meg. Az első formánál átmeneti feszülésemelkedések állanak be, melyek elváltozások visszahagyása nélkül múlnak el. A második csoportba a többszörös rohammal járó esetek tartoznak, melyeknek kórjóslata igen bizonytalan, sa harmadikba azon esetek, melyek valamely sérüléshez kapcsolódnak, azzal összefüggésben állanak és állandó feszülésemelkedést okoznak. Peters a zöldhályogról írt jeles könyvében említi, hogy már Graefe igen kétkedőén nyilatkozott az elsődleges sérüléses zöldhályog-formáról és hogy Schmidt-Rimpler is hasonló álláspontra helyezkedett. Peters és tanítványa, Sala felfogása szerint elsődleges sérüléses zöldhályogról nem is lehet beszélni, mert az ilyeneknek eddig felvett esetekben a gyorsan támadó feszüléseméibe-102
