Szemészet, 1928 (61. évfolyam, 1. szám)

1928-04-08 / 1. szám

13

A trichiasis lényege tulajdonképen az intermaginalis lek szín elülső felének elpusztulása. Ennek a felszínnek meg* felelő anyaggal történő újraalkotása minden szempontból ki* elégítő eredménnyel kecsegtet. Ha a szájból vett nyálkahár* tyát az intermarginalis vonalban helyezzük el, akkor a Van Millingen^mütét egyetlen hátrányát is kiküszöbölhetjük.

A műtét kiviteli módja a következő: Intermaginalis met* szést ejtünk pontosan a tarsus intermarginalis felszínének elülső éle mentén. Ezzel a hegesen odahúzódott bőrt felsza* badítjuk (1. ábra).

Az így nyert sebvonalba az alsó ajak belső felszínéről vett nyálkahártya*csíkot helyezünk be. A nválkahártya*csík megfelelő hosszú és 1'5—2 mm széles. Bizonyos mennyi* ségű submucosus szövetet is rajta hagyunk, mert ezzel tá* masztékot adunk a nyálkahártya hámfelszínének, és na* gyobb sebfelszíneket teremtünk az összetapadás és össze*

3. ábra.

növés számára. Ezt a csíkot ékszerűen betoljuk az inter* marginális sebvonalba. A két sebajkban lévő feszülés ele* gendő erejű ahhoz, hogy a betolt csíkot biztosan megfogja. A fibrinosus összetapadás is hamarosan bekövetkezik, any* nyira, hogy a csík pár percnyi igazgatás után már erősen tart űj helyén (2. ábra). A szem zárásakor pedig ezenkívül a másik szemhéj intermarginalis felszíne is hozzáfekszik és ezzel is biztosítja az átültetett csík helyzetét.

A szemre vaselines kötést helyezünk, és 24 órára a má* sik szemet is zárjuk, hogy a szemhéj nyugalmát a kötés alatt teljesen biztosítsuk.

A műtétnek a hatása nagyobb, mint amekkorát az inter* marginális felszín újraképzése alapján várhatnánk. A pilla* szőrsort nemcsak elemeli, hanem meglehetősen kiadósán ki* felé is fordítja. Ennek az okát abban lehet keresni, hogy az intermarginalis metszés mélyében a behelyezett csík fölött holt tér keletkezik. Az ebben létrejövő heges zsugorodás a pillaszőrök telepét a csík fölött fel és a tarsus felé húzza.