Szemészet, 1927 (60. évfolyam, 1. szám)

1927-08-01 / 1. szám

15 tál egészített ki. Csak a használatnál töményebb oldata mérgező. Kellemetlen, hogy erősen fest. Rötth András: Kisebb anyagon használta, a hályogos szem kötőhártyájának tisztítására jó ered­ménnyel. Makacs Koch-Weefcs-'hurutnál a 9 napig alkal­mazott 1%-os oldat hatástalan volt, de a 2%-os kenőcs 3—4 nap alatt eredményhez vezetett. Grósz Emil: A mercurochrommal való kísérlete­zésre az amerikai irodalom és ifi. Imre József tapaszta­latai adták meg az indítékot. A szemhéjszél desinficiá­­lására Liebermann Leo javaslatára a hígított jód­­tincturát (1:2) a legjobb eredménnyel alkalmazzák. 8. Kretz Tibor: Az astigmia és a conus myopicus közötti összefüggés. Martinnal egyezőleg előadó azt ta­lálta, hogy a conus, mely astigmia mellett még túllátó szemeken is gyakori, mindig az astigmia egyik fődéllő­­jében fekszik. Ennek magyarázatát abban látja, hogy némely esetben a ciliaris izom részleges összehúzódá­sai vongálják el a chorioideát a papilla mellől, más ese­tekben a szem külső izmai ferdítik el a skleralis csator­nát és ezáltal annak belfelülete láthatóvá válik. Kukán Ferenc: A pécsi szemklinika eddig feldol­gozott anyagából 64 conus myopicus közül 40-nél, 20 atrophia peripapillaris közül 10-nél, 5 conus inf.-nál és 3 conus temporalis non myopicusnál volt szükség cylin­­deres correctióra. Ezeknél olyan eltérés, mely a eonusra volna jellemző, nem volt. Kreiker Aladár: A partialis alkalmazkodás vitás kérdés, szerinte alig elképzelhető. De még ha létre jön is, a conus keletkezésében semmiféle szerepe nem lehet, mert akkor a papilla két oldalára kiterjedő conusokat is kellene látnunk. Véleménye szerint a conus öröklődő tulajdonság. Grósz Emil: A myopia és conus megjelenésében az öröklésnek nagy szerep jut. Az állatok szerzett myo­­piájának hypothesisét Steiger megcáfolta. 9. Jilek József: Trachoma és exsudativ diathesis. (Rövid kivonat megjelent az Orvosi Hetilapban.) Kreiker Aladár: Kifogásolja az olaszok által be­vezetett „praetrachomás“ kifejezést. Egy ilyen egyént épp így lehetne pl. praediphtheriásnak nevezni. Az ex­sudativ diathesis egyszerűen disponálttá teszi az egyént minden chronikus gyulladásra, ahova a trachoma is sorolandó. A constitutio kérdése különösen bonyolulttá tenné a kérdést. Debrecenben, a gyermekorvosok idei nagygyűlésén éppen alkalma volt Szontagh nagysza­bású referáló előadásában hallani azt, hogy mily pro­bléma a constitutio. Id. Imre József: Sokkal fontosabbnak tartja tra­­chomás betegeknél a localis anatómiai dispositiók kuta­tását. Jilek (zárszó): A „praetrachomás“ elnevezés, amely az olaszoktól ered, valóban nem szerencsés. Szin­tén nagy fontosságot tulajdonítanak a helyi anatómiai, ill. kórbonctani viszonyoknak s felveszik, hogy a hu­rutra hajlamos fellazult nyálkahártyájú exsudativ egyé­nek kötőhártyája a trachomás fertőzésre kedvező talaj.

Next

/
Oldalképek
Tartalom