Szemészet, 1927 (60. évfolyam, 1. szám)
1927-08-01 / 1. szám
15 tál egészített ki. Csak a használatnál töményebb oldata mérgező. Kellemetlen, hogy erősen fest. Rötth András: Kisebb anyagon használta, a hályogos szem kötőhártyájának tisztítására jó eredménnyel. Makacs Koch-Weefcs-'hurutnál a 9 napig alkalmazott 1%-os oldat hatástalan volt, de a 2%-os kenőcs 3—4 nap alatt eredményhez vezetett. Grósz Emil: A mercurochrommal való kísérletezésre az amerikai irodalom és ifi. Imre József tapasztalatai adták meg az indítékot. A szemhéjszél desinficiálására Liebermann Leo javaslatára a hígított jódtincturát (1:2) a legjobb eredménnyel alkalmazzák. 8. Kretz Tibor: Az astigmia és a conus myopicus közötti összefüggés. Martinnal egyezőleg előadó azt találta, hogy a conus, mely astigmia mellett még túllátó szemeken is gyakori, mindig az astigmia egyik fődéllőjében fekszik. Ennek magyarázatát abban látja, hogy némely esetben a ciliaris izom részleges összehúzódásai vongálják el a chorioideát a papilla mellől, más esetekben a szem külső izmai ferdítik el a skleralis csatornát és ezáltal annak belfelülete láthatóvá válik. Kukán Ferenc: A pécsi szemklinika eddig feldolgozott anyagából 64 conus myopicus közül 40-nél, 20 atrophia peripapillaris közül 10-nél, 5 conus inf.-nál és 3 conus temporalis non myopicusnál volt szükség cylinderes correctióra. Ezeknél olyan eltérés, mely a eonusra volna jellemző, nem volt. Kreiker Aladár: A partialis alkalmazkodás vitás kérdés, szerinte alig elképzelhető. De még ha létre jön is, a conus keletkezésében semmiféle szerepe nem lehet, mert akkor a papilla két oldalára kiterjedő conusokat is kellene látnunk. Véleménye szerint a conus öröklődő tulajdonság. Grósz Emil: A myopia és conus megjelenésében az öröklésnek nagy szerep jut. Az állatok szerzett myopiájának hypothesisét Steiger megcáfolta. 9. Jilek József: Trachoma és exsudativ diathesis. (Rövid kivonat megjelent az Orvosi Hetilapban.) Kreiker Aladár: Kifogásolja az olaszok által bevezetett „praetrachomás“ kifejezést. Egy ilyen egyént épp így lehetne pl. praediphtheriásnak nevezni. Az exsudativ diathesis egyszerűen disponálttá teszi az egyént minden chronikus gyulladásra, ahova a trachoma is sorolandó. A constitutio kérdése különösen bonyolulttá tenné a kérdést. Debrecenben, a gyermekorvosok idei nagygyűlésén éppen alkalma volt Szontagh nagyszabású referáló előadásában hallani azt, hogy mily probléma a constitutio. Id. Imre József: Sokkal fontosabbnak tartja trachomás betegeknél a localis anatómiai dispositiók kutatását. Jilek (zárszó): A „praetrachomás“ elnevezés, amely az olaszoktól ered, valóban nem szerencsés. Szintén nagy fontosságot tulajdonítanak a helyi anatómiai, ill. kórbonctani viszonyoknak s felveszik, hogy a hurutra hajlamos fellazult nyálkahártyájú exsudativ egyének kötőhártyája a trachomás fertőzésre kedvező talaj.
