Szemészet, 1924 (57. évfolyam, 1. szám)

1924-07-29 / 1. szám

16

felszínével kerül a kötőhártyával szembe s ennek zsugorodása nem tudja a szemhéjat újból befordítani. Műtétéi után 19 esetben visszamaradtak egyes hibás állású pillák, miket utólag kellett rend behozni. 6 esetben tapasztalta a megfordított tarsus feljebbcsúszását, ennek ellenére a szemhéjszél állásában változás nem állott be. 5 esetben volt a fonalas rögzítés idejében kisebb szemhéjszéli nekrosis. Recidiva 4 esetben fordult csak elő, köztük 3-ban vastag volt a tarsus, ezek közül is 1-ben meg volt kisebbedve a szemteke, a negyedikben talán hibás lehetett a pillaváz metszésének iránya.

Csapody István: Megemlíti Ottava közölt megfigyelését, hogy rovátkolt lapockájával végezve a trachomas kötőhártya dörzsölését, szemhéjbefordulások is eltűntek: nyilván itt is csak a kötőhártya megnyújtásának lehetett szerepe: a pillaváz visszafoglalta rugalmasságától megszabott alakját.

Huber Rezső: Flarer-műtétet végezni ma már nem szabadna.

Oláh Emil az entropium létrejöttével foglalkozik.

Blaskovics László: (Zárószó).

5. Incze Antal: Vakfoltvizsgálatok. 33 fiatal, emmetrop szem vakfoltját vizsgálta sík táblán, minden esetben kétféle módon határozva meg a vakfolthatárokat: 1. látóból a vak felé, 2. vakból a látó felé. Tly módon egy átlagban 1°30’ széles vakgyűrűt írt körül, melyről kimutatja, hogy az a vakfolthoz tartozik s belső határát részben anatómiai részben psychikus okok hozzák létre. Kóros körülmények között ez a gyűrű kiszélesedhet (Kümmel), amit azzal magyaráz, hogy a retina beteg rostjai a szomszédos, én rostok izgalmát még átveszik, de maguk izgalomba jönni már nem tudnak. Vizsgálatai eredményei: 1. A sík táblán megbatározott vakfolt határait azok a pontok alkották, amelyeket akkor nyerünk, ha a vizsgáló tárgyat vakból a látó felé mozgatjuk. 2. Diagnostikai célból végzett vakfoltvizsrrálatnál feltétlenül szükséges mindkét módon meghatározni a határokat.

Klinikai közlés.

Rötth András: A trepanatiós párna áteresztő képesséaéről. A trepanatio célja a nyomás normalizálása mellett réven a cystoid heg volt, ma a positiv (Seidelféle) fluorescin-próba. Olaukoma simplex miatt trenanált és enyhe iridocyklitist kapott szemen képződött ugyan párna, de magas nyomás és negativ fluorescinpróba mellett. A párna lemetszése után a nyomás állandóan jó, fluorescin-nróba positiv. Tehát a levezetésnek a párna volt az akadálya. Ennek szöveti képe: sok lymphoid elem, eosinophil leukocyta, fibroblast, kevés plasm asejt és neutrophil leukocyta. Helyenkint oedemás, seití>en szegény, rosszul festődő szövet, azonkívül pigmentepithelsejtek és idegentestóriásseitek. Tehát fennálló slklerasípoly mellett ilyen szöveti szerkezetű kötőhártya akadályozhatja a csarnokvíz kiszivárgását.