Szemészet, 1922 (56. évfolyam, 2. szám)

1922-10-29 / 2. szám

8

elő. A közgyűlés az új alapszabályt egyhangúlag elfogadta s szövegét a jelen szám függelékeként közöljük. Ezzel az Egyesület címe „Magyar Szemorvos társaságira változik.

Minthogy az új alapszabály a tagsági díjnak évről-évre való megállapítását a közgyűlés hatáskörébe utalja, a közgyűlés a rendes tagsági díjat az 1923. évre 60 koronában állapította meg.

Fejér Gyula indítványára a közgyűlés az új alapszabály 1. §-ában biztosított jogánál fogva gazdasági bizottság kiküldését határozta el, a szemorvosok anyagi érdekeinek hathatósabb védelme céljából, főként bizonyos visszaélések meggátlása végett, mint amilyen például némely látszerészcég által hirdetett ingyenes szemorvosi rendelés. A bizottság elnöke ifj. Imre József lett, tagjai: Fejér Gyula, Kocsis Elemér, Kenessey Aladár és a titkár.

A vakságügyi bizottság is újból megalakult. Elnöke: id. Imre József, tagjai: Grósz Emil, Scholtz Kornél és a titkár.

Grósz Emil indítványára a közgyűlés elhatározta, hogy a Társaság feliratot intéz a kormányhoz, melyben új szemkórházak, illetve kórházi szemosztályok létesítését sürgeti, mert a jelenlegi férőhely teljesen elégtelen a súlyos szembetegeknek.

A közgyűlést megelőző igazgató-választmányi ülés a következő új tagokat vette fel: Becker Jenő, Brooser Béla, Duró Emma, Fazakas Sándor, Ferenczy György, Honti Géza, Mócsy Márta, Pelláthy Béla, Péterfi Margit, Riesz Klára, Ringvald Fanni, Tanka Gyula. Velük együtt a tagok száma 131.

Első tudományos ülés

junius hó 3-án d. u. 7 órakor.

Elnök: Hoor Károly, majd Bartha László.

Előadások:

1. Csapody István. A szemizombénulást követő ferde fejtartás egy nem méltatott okáról.

Oly egyénnek helyzetébe, aki egyetlen vagy egyedül használható szemére bénult meg, úgy képzelhetjük el magunkat, ha félszemünket eltakarván, a másikat ujjunkkal kissé eltoljuk. Az ideghértyai képek projectiója hibás, a tárgyaknak hozzánk viszonyított helyzetéről való fogalmunk hamis lesz, ép úgy, mint a félre mutató szemizombénulásosé. Még pedig azért, mert a projectio iránya, az ú. n. látás-irány az élet során begyakorolt kapcsolatban van a nézés-iránynak (szemtengely) akart szemmozgásból származó helyzetével. A helyes localisatio céljából az ily egyén vagy átértékeli a paretikus izmának szükséges erősebb akaratimpulzust, leszállítva veszi számba, amihez új begyakorlás kell; vagy — ha a bénulás teljes —• megteszi fejével azt a mozgást, mely bénulásosan kancsal szemének passive kitért nézésvonalát az eredeti és a tárgyak valódi helyzetének megfelelő látás-irányba behozza. Tehát torticollis támad anélkül, hogy kettős látás okozta volna. Kellő irányú és fokú fejfordítás az említett kísérletben szinte ösztönszerűen támad. A nyakizmoknak a térbeli tájékozódás végett a szemizmok működését pótló ily szerepe alapulhat az ezen izmok közt Bartels-től leirt reflex-kapcsolaton.

Az előadó egy esetében külső, teljes fokú oculomotorius bénulás rögzítette az egyedül használható bal szemet abducált állásban. Kettős képek sohasem voltak. A feltűnő ferde fejtartás a belső egyenes resectiója és előrevarrása után prompt megszűnt.

2. Kreiker Aladár (Debrecen): Az alaklátásban szereplő lelki komponensről.

Rámutat azokra a jelenségekre, amelyek a látásélesség vizsgálatában az úgynevezett „pszihikai faktor“ neve alatt szerepelnek. A retinális, de még inkább a praeretinális részt olyan pontosan ismerjük, hogy tudjuk, sem a retinán nem keletkezik éles kép, sem a keletkezett kép felfogása nem tökéletes. Ennek dacára élesen látunk. A „látszólagos“ éles látással behatóbban Hering foglalkozott, aki kísérletileg kimutatta, hogy a retina tulajdonságai alkalmasak arra, hogy a reá eső kép határvonalait tökéletesítsék. A Hering-féle kísérlet azonban csak a jelenségek egy hányadára ad kielégítő magyarázatot.

A postretinális komponensre vonatkozó biológiai, anatómiai és lélektani ismereteinket összefoglalva különösen Semon, Jendrássik és Wundt tanításait emeli ki, amelyeknek alapján a postretinális komponensben a következő tényezőket találja: izgalom, emlékkép, figyelem, felismerés. A felismerési folyamatban az emlékképnek