Szemészet, 1919 (55. évfolyam, 1. szám)
1919-03-23 / 1. szám
10 érzékenysége a íoveától 2°-ra eső részen kezd rapide növekedni, 10° — 15°-nyi távolságban éri el maximumát; ettől kezdve azután fokozatosan csökken. Az eddigiekben ismertettem az adaptatio physiologiás menetére vonatkozó vizsgálatokat, s azoknak eredményeit, melyek önkénytelenül felhívják a figyelmet annak vizsgálatára, hogy az adaptatio a különböző* pathologiás esetekben mily eltéréseknek, változásoknak van alávetve. e tekintetben ugyan történtek vizsgálatok, de részben a vizsgált esetek kis száma, részben pedig a vizsgálat kivitelének módja az, mely kifogás alá vehető, s így az általuk nyert eredmények sem fogadhatók el teljességben. Az egyetemi 1. sz. szemklinika gazdag beteganyaga bő alkalmat nyújtott az adaptatiónak a legkülönbözőbb szembetegségeknél való vizsgálatára, mely vizsgálatok eredményének exactságát e vizsgálatoknál használt Nagel adaptometere biztosítja. Nagel adaptometerének az eddigi fényérzékvizsgáló eszközökkel szemben nagy előnye, hogy a fény erősségének fokozása és mérése sokkal finomabb, a fény változtathatása nagyobb terjedelmű, s egy kis készülék segítségével pedig lehetővé van téve az egyes retinarészek isolált vizsgálata, még pedig oly tökéletesen, hogy sorozatos összehasonlító vizsgálatoknál a különböző egyének ugyanazon retinarészlete, ugyanoly kiterjedésben ingerelhető, ami — a physologiás vizsgálatoktól eltekintve — különösen az ideghártya körülírt megbetegedéseinél, ideghártyaleválásnál bir fontossággal. A készülék (3. ábra) 80 cm. hosszú szekrény, melynek hátsó részében 3 drb. 25 gyertyás osmiumlámpa van Elülső oldalát, hová a lámpa fénye vetődik, s mely a vizsgálandó egyén számára a fényingert szolgáltatja, egy koraiakéi tejlemez (M:i) képezi melynek felszíne 100 cm'2; átmérője tehát 10 cm. A lámpa előtt közvetlen egy világoskék korong van (B), melynek rendeltetése csupán a fény egyenletes fehérre való tétele. Ezután 3 korong következik, melyek
