Szemészet, 1919 (55. évfolyam, 1. szám)
1919-03-23 / 1. szám
7 inabban differentiált képződmények, miután azok nemcsak színtelen, de színes benyomások közvetítésére is képesek (fény és szinérzékj. Schultze ezen állítását arra alapította, hogy a színlátás és látásélesség az indirect nézéskor csökken, a midőn viszont a pálczikák száma növekedik a csapokéval szemben; emellett szól még a sötétben élő állatok (denevér, sündisznó, vakond) szemeinek csapokban való hiánya, továbbá a pálczikáknak nagy túlsúlya baglyoknál, szemben a többi madarakkal, továbbá a macskánál, hol 6—9 pálczika van 2 csap között, s végül a pálczikák hiánya a napfényben élő kígyóknál és gyíkoknál. A duplicitas-theoria mellett további vizsgálatok egyéb fontos támpontokat derítettek ki, így: fényszegény színkép sötétben színtelennek látszik; ha a fény erősségét fokozzuk, úgy az egyes színek — az adaptatio időtartamától függő — színnélküli intervallum után az ingerküszöböt érik el; tiszta foveális izgalomnál (csapok) a színek azonnal, teljes telítettségükben jelennek meg (Kries), míg a peripherián sokkal lassabban. Ugyancsak Kries mutatta ki, hogy a pálczikamentes fovea érzéketlen arra a minimális fényre, mely a szürkületi látásnál már ingert vált ki. Hogy a csapok adaptatióra képes elemek, az a vizsgálatok rendkívüli nehézségei miatt még nem teljesen tisztázott kérdés; a pálczikák működését izoláltan vizsgálni relative könnyű; ezzel szemben a csapoknál a vizsgálat kizárólag a pálczikamentes fovea kis területére kell hogy szorítkozzék, s az alkalmazott fénynek is kellő erősnek kell lenni: magának á vizsgálati tárgynak is igen kicsinynek kell lenni, hogy annak képe csakis a foveára terjedjen. A csapok adaptatioképességét Nagel és Schaeffer vizsgálták — az előbb említett körülmények tekintetbevételével — vörös fénnyel; a csapok érzékenysége a sötétben való tartózkodás kezdetén már aránylag gyorsan emelkedik s az első */2 percztől a 6. perczig az érzékenység fokozódása a kezdeti érték 16-szorosára emelkedett; az első Vg perczben a megfigyelés nagyon nehéz, részben az utóképek, részben pedig a hosszabbi időt igénylő beállítás miatt ; épp ezért a valódi érték a találtnál magasabbra tehető. Más módszerrel (a vizsgálandó egyén tiszta vörös mezőre néz 20" szög alatt) mérsékelt világossági adaptatio után a talált érték 32-szeres volt, erősebb világossági adaptatio után pedig a kezdeti érték 200-szorosát találták. Nagel és Schaeffer vizsgálatait Loeser egészíti ki a sötétségi adaptatiónak a specifikus szinküszöbre való befolyását vizsgálta. E vizsgálatok azt mutatták, hogy a színérzékenység (tehát a csapok izolált functiója) a sötétbeni tartózkodás első secundjaiban lényegesen fokozódik, s csak néhány perez múlva lép ennek helyébe a színnélküli érzékenység, mintegy kifejezésül a pálczikakészülék működése kezdetének. A színérzékenység fokozódása az első 8—12 perczig tartott, illetve ezalatt érte el maximumát, majd lassan csökkent, míg végre 40 perez után végleges állapothoz jutott. Nagyon érdekes az, hogy ez érzékenység maximuma s az ezt követő esés egybeesik a pálezika-érzékenység merev emelkedésének kezdetével s végleges állapothoz is a pálezikagörbe emelkedésének befejezésével egyidőben jut. E theoriát erősíti az a régen ismert tény is (Treitel, Kries, Guilíery s újabban Lohmann), hogy a retina centrális és peripherikus részének küszöbértéke egymástól lényegesen különbözik, a szerint, hogy a
