Szemészet, 1919 (55. évfolyam, 1. szám)
1919-03-23 / 1. szám
35 7. Sz. J., 61 éves. Visus : Jobb szem : a/5 Bal szem: 5/5 Glaucoma in stad. prodrom. oc. utr. mindkét szemen gyakori prodromák ’ látótér, szemfenék ép. Tensio: 26 mm. Maxim. érz. érték: Jobb szemen : 2600 Er’ Bal szemen : 4350 Er (32. ábra). 8. S. A., 43 éves. Visus ■ Jobb szem : v,sus ' Bal szem : % Glaucoma simplex oc. utr. Mindkét szemen concentrikus látótérszűkület, (20°-ra), szélig érő excavatiö; tensio: jobb szem: 40 mm., bal szem: 42 mm. Maxim. érz. érték: Jobb szem: 10.400 Er- bal szem: 2600 Er, (33 ábra). E vizsgálatok kétségtelenül mutatják, hogy az adaptatio zavara a glaucomának egyik állandó s egyúttal legkorábbi tünetét képezi; amint az esetekből láthatjuk, e tünet a glaucomának nemcsak előrehaladt stádiumában jelentkezik, hanem már a prodromalis tünetekkel egyidőben, úgy hogy diagnostikai szempontból igen nagy fontossággal bir, különösen, ha tekintetbe vesszük azt, hogy olykor a betegek által panaszolt prodromalis tünetekhez hasonló jelenségekből nem mindig lehet egész biztonsággal egy tényleges prodromalis glaucomára következtetni, s épp ezért az ily kétes eseteknél az adaptatio vizsgálata a kérdést teljesen eldöntheti, s így a glaucoma korai felismeréséhez fontos támpontot nyújt. Mindezen vizsgálatok eredményeit a következőkben foglalhatjuk össze: 1. Az ideghártya fényiránti érzékenysége sötétben, előzetes világossági adaptálás után a Piper által megállapított görbét követi, mely szerint az első 10 perczben igen lassan halad, a 10. perczben hirtelen magasra szökik, a 45—50. perczben éri el maximumát, mely után már csak igen lassú és kisfokú emelkedést mutat, ez azonban klinikai vizsgálatok szempontjából teljesen mellőzhető.
