Szemészet, 1918 (54. évfolyam, Rendkívüli szám)

1918-06-16 / Rendkívüli szám

6 állapítható: a bulbaris kötőhártya alul erősen belövelt, olykor felszínes karczolásokkal, az alsó szemhéji kötőhártya s főleg az alsó áthajlás duz­zadt, belövelt, néha felszínes étetéssel s ezzel ellentétben a felső bulb, conj., valamint a felső tarsalis kötőhártya normális kinézésű. E képet a bántalom létrejöttének mikéntje magyarázza: ugyanis épp az alsó áthajlás s az ezzel szomszédos bulbaris kötőhártya leghozzáférhetőbb a külön­böző szerekkel való manipulatióra; a diagnosist kétségtelenné teszi, azután a beteg holmijainak átkutatása, melynél az esetek legtöbbjénél megtalál­ható a kérdéses szer, melyet a beteg szembajának előidézésére használt; ezek közt a legegyszerűbb gyökerektől kezdve, melyek oly kicsinyre van­nak vágva s oly módon hajlítva, hogy az alsó áthajlásba könnyen be­helyezhetek, a legkülönbözőbb növényi magvak szerepelnek, melyeknek belseje chemiai hatást fejt ki, igy a ricinus-magvak, konkoly-magvak, melyeket a beteg előbb kettéharapva nyálával felpuhít, s azután helyezi be az alsó áthajlásba (ezt egy beteg meg is mutatta, ki öncsonkítását bevallotta); ezeken kívül bizonyos növényi gyökerek nedvében kimosott s azután beszáritott zsebkendők is széltében használt eszközök, annyival is inkább, mert a szemet ezzel dörzsölve, semmi gyanút nem kelthetnek maguk ellen; végül több Ízben találtam törlő gummit (analphabetáknál is!), mellyel az alsó áthajtást rendszeresen dörzsölve az megduzzad, feszes lesz, s felszíne valósággal csiszoltnak látszik. Meg kell azonban említe­nem, hogy láttam több oly arteficialis kötőhártyahurutot, hol a rend­szeres mechanikai insultus következtében valóságos papillaris tultengések keletkeztek, ugyannyira, hogy a kórképet a trachomától nagyon nehéz volt megkülönböztetni. A hadtest néhány kiegészítője oly nemzetiségek-lakta vidékről kapta ujonczait, mely már békében is hírhedt trachomafészek volt, ennek foly­tán voltak ezredek, melyeknél a legénység nagy része trachomás volt, emiatt kéthetenként átutaztam egy szomszédos városba, hol egy ily trachomásokkal zsúfolt ezred volt s a legénységet átvizsgálva, a tracho­­másokat különválasztottam (ez már a háború elején történt, az egészség­­ügyi főnök kezdeményezésére) s trachomás barakkokba helyeztem, hol rendszeres kezelésben részesültek, s mihelyt szemük állapota megengedte, katonai kiképzésben részesültek. Az nem szenved kétséget, hogy a háború legelején, midőn a régi előírás alapján az összes trachomások felülvizs­gálatra kerültek, igen sok szándékos trachomás fertőzés történt; ezt szerencsére azután csakhamar megszüntette a trachomás-osztályok fel­állítása, miáltal köztudomásúvá vált, hogy a trachomával való fertőzés nem mentesít a katonai szolgálat alól. Ugyancsak egy oly ezrednél, melynek legénysége túlnyomó részben nemzetiségű vidékekről rekrutálódott: blennorrhoea-járvány lépett fel'; egyszerre 28 katona betegedett meg mindkét szemén, s a fertőzés oly súlyos volt, hogy közülök 3 mindkét szemére, 14 egyik szemére meg­vakult, a többinél pedig kisebb-nagyobb szaruhártya-homály maradt vissza. A vizsgálat alkalmával minden jel arra mutatott, hogy itt szán­dékos fertőzés történt, sőt az egyiket tettenérték, midőn félreeső helyen urinájával mosta szemeit s blennorrhoeát kapott, s ez utóbbi haditör­vényszék elé is került, de az itt előadott szakértői véleményem mégis felmentő ítélet lett a vádlott számára, miután nem lehetett tagadni, hogy egyes vidékeken még ma is népszokás az urinával való gyógyítás kí­sérlete.

Next

/
Oldalképek
Tartalom