Szemészet, 1918 (54. évfolyam, Rendkívüli szám)
1918-06-16 / Rendkívüli szám
2 — éppen úgy, mint összes tanártársaim — haladéktalanul átvettem, a tanszék segédszemélyzete közül bevonultak: Waldmann Iván dr., Rados Endre dr., Gelencsér Miksa dr. tanársegédek, Davidovics József dr., Erdős Ödön dr., Kövér Andor dr., Csapodi István dr., Herman Imre dr. gyakornokok, később még Bartók Imre dr. gyakornok. A klinika ágyszámát 80-ról 100-ra emeltem s 60-at katonák számára tartottam fenn, mig 40 ágy a polgári betegek ellátására szolgált. Mmt az első háború év dékánjának, nekem jutott a feladat, hogy a klinikáknak a hadvezetőséghez való viszonyát tisztázzam. A cs. és kir. hadügyministerium 1914 augusztus hó 14.-én 4244/1914. szám alatt kelt átiratában kijelentette, hogy a klinikákat „a hadsereg klinikai tartalékkórházainak“ tekinti. A klinikákra kivezényelt ügyeletes tisztek viszonya is szabályozva lett, amennyiben a budapesti cs. és kir. katonai parancsnokság átirata szerint az ügyeletes tisztek feladata a zsold és fegyelemre terjed s nem érinti a klinikai igazgatók hatáskörét. A később kiadott szabályzat2 is elismerte a klinikák különleges helyzetét. A katonai hatóságok azt is kijelentették, hogy a klinikai igazgatók által kiállított bizonyítványokat alapul elfogadják.3 Az első sebesültek Budapestre 1914 augusztusban érkeztek, de kezdetben a klinikákra nem szállítottak. A vöröskereszt-kórházakban s a katonai helyőrségi kórházakban nyertek elhelyezést, csak a mikor ezek megteltek, került sor a klinikákra. Ekkor azonban a szállítás s elhelyezés nem szakmák szerint történt, úgy hogy a szemklinikára is igen számos sebészeti és belbeteg került. E helyzeten úgy igyekeztem segíteni, hogy körlevelet intéztem a budapesti katonai, vöröskereszt- és honvédségi hadikórházakhoz, melyben azt javasoltam, hogy kicserélés utján igyekezzünk a betegeket a megfelelő specialis osztályra juttatni. Ez actio sikerét nagyban elősegítette, sőt biztosította Ő cs. és kir. Fensége Auguszta főherczegasszony támogatása, aki fáradhatatlan buzgósággal és a legnagyobb szakértelemmel gondoskodott a betegek helyes elosztásáról. Voltak idők, amidőn ez nagy nehézségbe ütközött. A kárpáti nehéz harczok idején nem egyszer naponta 3000 sebesült beteg érkezett Budapestre. A háború hosszú tartama alatt a szállítás, irányítás, elhelyezés gyökeres változáson ment át. A legutóbbi időben az a rendszer, hogy a harcztér betegjei és sebesültjei közül mennél kevesebben jussanak az ország belsejébe. Az a törekvés, hogy a sebesültek és betegek lehetőleg még a hadtápterületen fölállított kórházakban kapják vissza egészségüket s váljanak újból szolgálatképesekké. így lassankint kevesebb s kevesebb frissen sérült jut Budapestre, de annál több az utókezelést igénylők száma. Amióta pedig javaslatomra a cs. és kir. katonai parancsnokság 700 ágyas külön szemkórházat állított fel Budapesten (IX., Gróf Hallerutcza 7/9) a katonai szembetegek elhelyezésére a két egyetemi szemklinikán s a főváros többi katonai szemosztályain, (XVI., XVII., számú 2 Szolgálati szabályzat a nemkatonai egészségügyi intézetek részére. Cs. és kir. katonai parancsnokság, Budapest. 13948/15 M. A. számhoz. 3 Cs. és kir. hadügyministerium 1917. évi április hó 20-án Abt. 14, No. 6963 szám. M. kir. honvédelmi minister 1917. évi márczius hó 6.-án 3277/eln. 6 — 1917 szám alatt.
