Szemészet, 1916 (53. évfolyam, Rendkívüli szám)
1916-08-13 / Rendkívüli szám
5 zakat létesített és erélyesen támogatta, hogy a közkórházakban külön szemosztályokat állítsanak fel. A trachoma-ellenes küzdelmet állami eszközökkel Tisza Kálmán 1884-ben kezdte meg és ő alkotta meg az 1886 : V. t.-czikket, mely a küzdelemnek törvényes alapot nyújtott. Mi tehát csak traditiónkhoz maradunk hívek, ha a sebészek hatalmas brüszszeli és berlini s a belgyógyászok varsói nagyfontosságú tanácskozásai után, a szemészek gyűlése számára mi nyújtunk alkalmat. A szemészet fontosságát a háború ugyancsak előtérbe helyezte. Az aránytalanul nagyszámú szemsérülések, a ragályos szembajok ellen való sikeres küzdelem hozzájárultak ahhoz, hogy a szemészet jelentősége elismerést nyerjen. Büszkeséggel hangsúlyozhatjuk, hogy a szemészet a háborúban is igazolta annak a jogosultságát, hogy Ausztriában és Magyarországon a sebészetnek és belgyógyászatnak egyenrangú testvére. Hogy ezen jól megérdemlett positiót meg is tarthassa, és pedig elsősorban a hadsereg és lakosság javára, a mi egyértelmű, szükséges, hogy a szemészet gyakorlása valódi specialisták kezeibe legyen letéve. Ezen helyen nem szükséges különösen indokolnom, hogy csak azokat tekinthetjük valódi specialistáknak, a kik szemklinikán vagy kórházi szemosztályon éveken át elméletileg és gyakorlatilag dolgoztak, és nem azokat, a kik rövid kurzusokon vagy rövid gyakorlat után magukat specialistáknak tekintik. Nagyon szükséges, hogy úgy a hadtápterületen, mint a mögöttes országban is a szemosztályok specialisták vezetése alatt legyenek. Minden hadtestnek vagy legalább minden hadseregnek tanácsadó szemorvosra van szüksége, megfelelő, jól körülírt hatáskörrel és befolyással. A háború egészségügyi szolgálatában eddig elért eredmények for rása a hivatásos katonai orvosoknak és a polgári életből behívott szak orvosoknak harmonikus együttműködése. Felhasználom az alkalmat hogy Kunze vezértörzsorvos igazságos és messzetekintő fejtegetéseiéi hálás köszönetét mondjak, a melyekben ezen harmonikus együk működés szükségét és sikereit hangsúlyozta és kiemelte. Mindé tudományos tárgyalás hozzájárul ezen együttműködés erősítéséhez é eredményessé tételéhez és egy szívélyes bajtársi viszony létesítésé hez. Hiszen nekünk csak közös czéljaink vannak: a humanismus é a tudomány; közös törekvéseink vannak: az orvosi működésnek elis mérést szerezni. Az orvosi rend a mostani háborúban nagy véráldozatokat hozott: a harcztéren elesett, a járványoknak áldozatul esett, az otthoni munkában összeroskadt kollegáinknak emléke arra kötelez bennünket, hogy minden álszerénységet félretéve, bátran megmondjuk, miszerint a végleges győzelemhez az orvosi tudomány, az orvosok önfeláldozása jelentékenyen hozzájárult. Minden mellőzés igazságtalan. Itt az egyetem kathedráján, a hol a gondolat és szó szabad, bátran kimondom, hogy mi is a hazát és a királyt védelmezzük. Ha az orvosok emberéletet mentenek, egészséget visszaadnak, a sebesülteket újra harczképessé teszik s mindezt életük veszélyeztetésével is folytatják, egyenrangúak hőseinkkel, kik legszentebb életérdekeink védelmében az ellenséget kénytelenek megölni, harczképtelenné tenni. De egyenrangúságunk elérésére nem óhajtunk más eszközt igénybe venni, mint az egyedül jogosultat: a tudomány hatalmát. Nemcsak régi traditiónk, hanem mélyen gyökerezik szivünkben, hogy minden komoly munkát azzal kezdünk meg, hogy királyunkra gondolunk. 20 év előtt a német császár Budapest székesfőváros királyi
