Szemészet, 1914 (51. évfolyam, 1-2. szám)
1914-07-05 / 1-2. szám
38 Néhány év óta ugyanis a porczogó-metszést a pillaváz domború szélével párhuzamosan ejtjük. Ennek előnye az, hogy ilyen metszéssel többet vágunk ki az aránylag mindig erősebben beteg zugokból, melyekhez, jobban férkőzünk, a tarsusból pedig kevesebbet; főképp ép részt nem kell eltávolítani. Azonfelül a szemhéj kifordítása is könnyebben sikerül. Szemhéj-deformitások sem fordulnak elő, mert a metszés folytán a tarsus a középen marad a legszélesebb és a hegesedés folyamán nem görbül el oly könnyen a szemhéj. A kötőhártya túlságos zsugorodását egyetlen egy esetünkben sem tapasztaltuk, a hogy azt mások állítják. Ez a mellett szól, hogy a helyesen megválasztott esetekben ilyesmi elő sem fordulhat. (A fő, hogy elég kötőhártya maradjon meg!) Jelen kimutatásunk kapcsán az az excisiók gyógyító értékéről ismételten meggyőződtünk és a műtétet mint kétségtelenül hasznot hozót tovább is alkalmazzuk. A műtét indicatiói azok maradtak, a melyeket Blaskovics tagtárs úr mütéttanában leirt. Az esetek kiválogatásában az egyéni megbirálásnak tág tere jut. Általában alkalmasnak találjuk a műtétre mindazon súlyos és középsúlyos trachomás eseteket, a hol már hosszabb ideig más gyógyítás kiséreltetett meg, de eredménytelenül. Ezeknél a további gyógyítási kísérlet más eljárással, mint az excisióval nem szokott czélra vezetni. Kiválóan alkalmasak azon trachomás esetek, a hol vastag papillaris túltengés foglalja el az áthajlás szomszédságában levő kötőhártya-részletet. Ezek kétségtelenül a legrövidebb idő alatt gyógyulnak a kimetszés által. Elég gyakran tapasztaltuk a súlyos pannusok gyors feltisztulását a műtét után. A porczogónak kezdődő elgörbülése és vele a pillaszőr-sor befelé fordulása esetén műtét a további folyamat útját állja és a pillaszőrök állását kijavítja. Ha a pilla-szőrök állását is akarjuk javítani, a tarsus-metszés a régi eljárás szerint történik, t. i. a tarsus felső szélével párhuzamosan. Igen gyakran tapasztalható, hogy csupán a porcz alsó széle vastagodott meg erősen és mintegy a megbetegedés utolsó fészkét képezi. Ilyen esetekben a kimetszés haszna oly szembetűnő, hogy azt elvitatni semmiféle érveléssel nem lehet. Ha a megbetegedés csupán az egyik szemet támadta meg, akkor még könnyebb elváltozások mellett is excisiót ajánlhatunk, mert az így elért gyors gyógyulási folyamat alatt a másik szem fertőzését talán megakadályozhatjuk. Sokszor oly trachomás beteg keres fel, a ki helyzeténél és körülményeinél fogva bajától gyorsan akar szabadulni, ilyenkor, ha friss is az eset, de a megbetegedés elég elhatárolt, az excisiót elvégezzük. Az áthajlási redő egyszerű kimetszését főképpen az alsó szemhéj kötőhártyáján végezzük. Felül szívesebben végezzük a combinált eljárást és inkább igen vékony tarsus-csíkot vágunk ki. Az indicatiók körülbelül ugyanazok volnának. Szükségesnek tartottam végül, hogy a trachoma complicatióinak és következményeinek gyógyítási kísérleteiről is beszámoljak. A pannus gyógykezelése körül semmi újabbat és jobbat nem tudunk. Szép eredményeket láttunk nem egy esetben az áthajlási redő kimetszése után. Az eljárás mint a pannust gyógyító beavatkozás is igen
