Szemészet, 1914 (51. évfolyam, 1-2. szám)
1914-07-05 / 1-2. szám
30 válaszsza ki szemüvegét, hogy ebben a szemorvos (és az optikus) tanácsát mellőzze, semmi módon megszüntetni nem lehet: a „képesített“ pápaszem-kereskedő sem vonakodnék két kézzel adni át a pápaszemet, melyet a vevő megszeretett és kiválasztott, egyénileg czélszerűtien szemüvege tehát a képesítés után is lehet akárkinek. Mivel árt még a nem képesített optikus? Azzal, hogy rossz üvegből készült keretébe rosszul illesztett, orrára nem jól fekvő, rossz pupilla-távolú, hogy fénytörési baját ki nem javító üvegeket is elad vevőjének; vagy hogy olyankor is ad szemüveget, mikor azt a szemorvos nem adná, vagy megtiltaná, vagy mikor beteg a szem stb. De mindezekkel szemben két orvosság van; egyik a közönség kitanítása az orvosoktól, másik a pápaszem-kereskedöknek jobb üzletemberekké válása. Ez pedig lassan már folyamatban van; felülről lefelé, a városokból a legutolsó kis faluba szivárog a helyesebb viszonyok, az eddig ismeretlen kedvező lehetőségek ismerete, a jól választott szemüvegek áldott jó hatásának tudata és vágya. Azt mondhatnák, rohamosan javul a nép felfogása a szemkórházak hatása alatt s hatványozódik ez a hatás, a mint a szemorvosok szaporodni fognak. Én azt tartom igazi védekezésnek a rossz optikusok ellen; a jóknak kell őket kiszorítani úgy, a hogy az indítvány czélozza. A czél valóban helyes is; de az elmondottak szerint én úgy gondolkozom, hogy a szemüveg-kereskedés színvonalát emelni valódi optikusok, igazi szakemberek elszaporodását előmozdítani, ezek működését kellő korlátok közé szorítani s az orvosokkal való versenytől visszatartani, keresetüket a kontárokkal szemben támogatni és biztosítani, végül pedig gyártó és construáló optikai ipart teremteni csak a természetes fejlődés útjain, a szemészeti gyakorlat kiterjedésével lehetséges, a mint nagyobb városokban meg is indult a fejlődés. Például Kolozsváron mintegy három év óta áll fenn egy optikai üzlet, melynek tulajdonosa osztrák szakembernél tanult, más czikkekkel nem kereskedik s már most is megél szerényen a szemüvegek és látócsövek stb. eladásából és javításából. Fontos dolog hát a képesség és nem a képesítés és a forgalom, melyet a vállalkozó személyes megbízhatósága nevel és nem az a tanfolyam, mely csak ismereteket (és igényeket) adna, de nem adna tisztes üzleti karaktert, ha nincs. Sajnálom, hogy indítványozó buzgó kartársunk gondolkozásával nem haladhatok egy úton, mert jó szándékát készséggel elismerem. De én csak a magam felfogását és tapasztalását adtam elő és ennek alapján javaslom, mondja ki a tek. közgyűlés, hogy „a látszerész-iparnak képesítéshez kötése és látszerészek számára ipari szaktanfolyamok felállítása ügyében beadott indítvány teljesítését ezidöszerint még czélszerünek nem tartja s a mai kezdetleges helyzet fokozatos javulását az orvosi kar felvilágosító és példaadó működésétől várja.“ Kötelességem azonban hozzátenni, hogy ezt a kérdést többfelé tett tapasztalások alapján, közös megállapodással kell eldönteni és magamat csalhatatlannak nem tartva, kérem a t. tagtársat őszinte és részletes nyilatkozatait. Elnök jelenti, hogy az igazgató-választmány hozzájárult id. Imre József előterjesztéséhez. A közgyűlés egyhangúlag elfogadja id. Imre József fenti határozati javaslatát.
