Szemészet, 1914 (51. évfolyam, 1-2. szám)
1914-07-05 / 1-2. szám
21 tette. Mert a reciprokjából: l5/ö-ből a szögértéket osztással kell kiszámítani. Ebben a tizedes számmal való följegyzés sem szerencsésebb, mert itt is a reciprok érték, vagyis a látószög csak számolással tudható meg. Pl. v = 0’4, ennek reciprokja 1/0.i vagy 10/4, a látószöget (2'30") itt is az osztás végrehajtásával tudom csak meg. De a tizedes megjelölésből még más hiba is származott, az ugyanis, hogy a látásélesség értékeinek megfelelő látószög gyakran komplikált szám, sőt végtelen tört is lett. A míg a Snellen-éítékek szép kerek számok; 10', 6', 4', 3', 2', 1'30", 1', addig a nemzetközi sor szögértékei ilyenek: 10', 5', 3'20", 2'30", 2', 1'40", 1'25"42'857 . . . 1'15", 1'6"40'", 1'. E hibán az oxyoptriás rendszer könnyen segít. Az oxyoptriás megjelölés a Snellen-fé\e törttől, ha egyszerűsítem J számlálójú törtté, abban különbözik csak, hogy az egység 60-szorta kisebb emennél. Ennek a haszna pedig az, hogy míg a Snellen-ié\e egységgel számolva csak az 5/5 visustól fölfelé kapok egész számokat (ha az osztást végrehajtom), addig oxyoptriával számolva már egy olyan kis értéknél, a milyen körülbelül az 1 m.-ről való ujjak olvasásának felel meg, egész számmal történhetik a följegyzés, szóval majdnem minden számadat, mely a gyakorlatban előfordul, egész számmal jelölhető. A följegyzésnek javasolt módja kiküszöböli — a mint láttuk — a kifogásolt: v n képletet. Az oxyptriás számjegy teljesen megfelel a 1 u v=— képletnek, mely világosabban jelöli meg, hogy itt fokmérésről van tulajdonképpen szó. Éppen úgy áll a dolog, mint a dioptriák följegyzésében, a hol a számban mindig kifejezésre jut a gyüjtőtávolság, a mely a D számértékének reciprokja, tehát benne van a méterrendszer és annak egysége is: a méter. Félreértések kikerülésére meg kell jegyeznünk, hogy ujjolvastatással való látásvizsgálat esetében okvetetlenül meg kell maradnunk az egyedül helyes eddigi szokásnál, vagyis az így nyert látásélességet nem szabad másként, mint „ujjak olvasása x méterről“ módján megjelölnünk. Erre több ok is van, melyek ismertek ugyan, de megemlíthetők. Az ujjak olvastatása nem szabatos eljárás, mert az egyes vizsgálók ujja különböző vastagságú, különböző lehet az alaptól való eltérés, a megvilágítás, és nagy különbség van végre abban, hogy hány ujjat mutatunk fel. Egy ujj és öt ujj (vagyis az egész kéz) jóval könnyebben ismerhető fel, mint 2, 3 vagy még inkább, mint 4 ujj. Ezek ismert tények. El is kellene ezt a vizsgálómódot teljesen hagyni, és áttérni a Landolt-ié\e jellel való vizsgálatra, melyet különböző helyzetben, különböző távolságról mutatunk fel. Megfelelő táblával így lenne vizsgálandó az 1, 2, 3, 4 és 5 O.-ás érték. így már a feljegyzés is helyesebben történnék oxyoptriákban. Az a körülmény, hogy az 1 O. egy méterről való ujjak olvasásával összevág, csak annyiban veendő tudtul, hogy megítélhessük, mekkora is voltaképpen a javasolt egység és hogy a különféle vizsgálat alapján nyert értékeket egymással, vagyis oxyoptria-értékekkel összehasonlíthassuk. Végre az sem éppen kellemetlen, hogy abban az esetben, ha véletlenül minden segédeszköz nélkül szeretnénk bizonyos körülmények között látásvizsgálatot tenni, ezt ujjainkkal elvégezhetjük, s mégis megkapjuk ez adattal nagyjából az oxyoptriákban kifejezhető értéket is. Ha az ilyen
