Szemészet, 1914 (51. évfolyam, 1-2. szám)

1914-07-05 / 1-2. szám

15

Formulával kifejezve a tételt, ha helyes az, hogy v =

, d .. 1 d . 1 “ ... ,

enne az is, hogy v = „, akkor — = „. Az - tort

L) a U „a

és nevezőjét megszorozva d-vel:

d d

j— = n, ebből: d. a L)

d.a = D.

— és helyes

«

számlálóját

Ez pedig nem igaz, ha Snellen meghatározásához tartjuk magunkat, de igaz, ha a D értékű betű nagyságát úgy állapítjuk meg, hogy az «

szög d-szerese felének veszszük a kétszeres tangensét: 2 tg Vagyis

Snellen képlete csak úgy álhat meg mathematikai pontossággal, ha a D értékét másképp határozzuk meg, mint Snellen. Például, ha úgy mondanék, hogy: a látásélességet kifejező tört nevezőjébe a megfelelő látószögnek a vizsgálat távolsága méterekben kifejezett számjegyével való szorzata kerül.

Talán lehetne más szavakkal jobban is meghatározni a D értékét, de a mathematikai pontosságú meghatározás mindenesetre nehézkessé válnék.

Ha ily változtatott formában fogadnék el Snellen képletét, kérdés, szükséges-e az egyedül helyes v = ' képletbe a vizsgálat távolsáa

gát belefoglalni. Említettük, hogy Snellen erre nagy súlyt vetett, mégis azt kell mondanunk, hogy a vizsgálat távolságának a föltüntetése nem fontos, még kevésbé helyeselhető e nem fontos értéknek a megjelölő számadatba való fölvétele. A vizsgálat távolságának jelzése ugyanis csak azt jelenti, hogy a vizsgálatból az alkalmazkodás befolyását milyen mértékben zártuk ki. Ez az érték 5 vagy 6 méterben már elenyésző. De hiszen kizárhatnók az alkalmazkodást valamely pupillatágító szerrel is, ha nem is ajánlanók ezt az eljárást. Továbbá az alkalmazkodás befolyásának kizárásánál nem kevésbé fontos a világítás mértéke, a használt tárgynak a színe, az alaptól való fénybeli különbözése és alakja. Hiszen akkor ezeket is jelezni kellene.

Minderre a legutóbbi kivételével nincs semmi szükség, mert úgy mondhatjuk — s ez valóban conventio is — hogy a látásélesség meghatározásához olyan vizsgáló távolság szükséges, mely az alkalmazkodást kizárja, olyan világítással kell történnie, mely a látásélesség optimumát engedi kitudni és fehér nem fénylő alapon levő, fekete oly jelek vagy betűk használandók, melyek a minimum separabilé-t kifejezésre juttatják. Mindez, minthogy természetes követelmény, önként érthető is. Ezek az okok vezethették a nápolyi nemzetközi szemészcongressust is, a mikor a látásélesség feljegyzésére a tizedes számot fogadta el. E határozat azért is helyeselhető, mert a látásélesség egyes értékeinek egymással való összehasonlítása így biztosabb és egyszerűbb. Jobban látom pl., hogy v = 04 és 0 5 között O'l résznyi a különbség és hogy

e különbség az első számnak 1/i része, a másiknak Vs része, hogy tehát az első szám 4/5 része a másodiknak, a második pedig 5/4 része az elsőnek. Ezek szükségesek ugyanis két értéknek egymás közti megítéléséhez. Ha a két értéket 5/i2.5-del és 5/io'del jegyzem föl, mindé szembe-