Szemészet, 1913 (50. évfolyam, 1. szám)
1913-03-23 / 1. szám
85 Tapasztalatok a glaucomáról. Irta: Waldmann Iván dr., egyetemi tanársegéd. A glaucoma keletkezésére vonatkozó legújabb vizsgálatok, bármenynyire is közelebb viszik ismereteinket a glaucoma kóroktanához, egységes felfogást adni róla mégsem képesek. Általában véve glaucoma alatt a szem oly betegségeit foglalhatjuk össze, melyeknek cardinalis tünetét a szembeli nyomásemelkedés képezi, s ezzel idesorolhatjuk tehát a primaer glaucomákon kívül a secundaer glaucomafajokat is. Ez utóbbiak a primaer glaucomától csupán abban különböznek, hogy míg itt a tensioemelkedés különböző okait ki tudjuk mutatni, addig a primaernél nem; úgy látszik, hogy tulajdonképpen a primaer glaucománál is különböző okok szerepelhetnek s csak a vizsgáló módszereink tökéletesbedése fogja ezen — jelenleg még ismeretlen — okok számát csökkenteni és fogja gyarapítani ilyenformán a secundaer glaucoma-alakokat. A glaucoma aetiologiájának kutatásában és a therapiájában is nagy jelentőségű vizsgáló eszközt nyertünk a Schiötz-féle tonometerben, melynek főleg ott veszszük hasznát, a hol a digitalis vizsgálat tensioemelkedést nem képes jelezni és ez főleg áll a glauc. simplexre, a hol tudvalevőleg gyakran csak igen kisfokú tensioemelkedések szoktak lenni. Ezen eszközzel sokan végeztek vizsgálatokat, úgy egészséges, mint glaucomás szemen (Heilbrun,1 Langenhaus,2 Stock,3 Imre,4 Dufour5 stb.); kisebb eltérések a talált egyes adatok között vannak ugyan, de általában mondhatjuk, hogy a szem normális tensiója: 15— 27 Hg. mm. között van. Igen fontos tény, a melyet a vizsgálatokból nyerünk az, hogy normális körülmények között a két szem tensiója egyforma ; s ez azért fontos, mert ha a két szem tensióját különbözőnek találjuk, bár a két érték a normális határon belül van, úgy a magasabb értéket kórosnak kell tekintenünk. Grönholm6 vizsgálta tonometerrel a convergentia, accomodatio és a pupilla nagyságának befolyását a normális és glaucomás szemre s úgy találta, hogy normális szemen a tensio sötétben kissé nagyobb, erős fénybehatásra keletkezett miosisnál pedig kisebb, mint normálisán, ugyané befolyások glaucomás szemeken nagyobb mértékben jelentkeznek. Az accomodatiónak csakis glaucomás szemeken van tensiocsökkentő hatása. A tág pupillával járó fokozottabb tensio magyarázza azt, hogy olykor az egyik szem operálása után, a másik szemen glaucomás roham lép fel, a mely feltétlen összefügg a kötés okozta mydriasissal is, a műtét által keltett psychikus izgalmakon kívül. A mi pedig az egyes gyógyszereket illeti, a mydriaticák semmi befolyást nem gyakorolnak a normális szem tensiójára, mig a mioticák kis ideig tartó tensiocsökkenést, de utána rövid ideig tartó emelkedést idéznek elő; végül kétségtelen, hogy az eserin sokkal erősebb és huzamosabb ideig tartó nyomáscsökkenést képes előidézni, mint a pilocarpin. VI.
